Page 29 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

176

füstölt disznóhúst jól megmossák, megfőzik. A lé mennyiségé-
hez képest tesznek bele jól megmosott köleskását. Mikor meg-
főtt behabarják tejfellel. Ecetet töltenek bele, felfőzik s egy
csomó tárkonyt megmosva, összekötözve tesznek bele. Mikor
készen van a tárkonyt kidobják belőle.
21. Pöszmétés. A pöszmétét megtisztítják, a két végét köröm-
heggyel lecsípik. Jól megmossák, rántásos levet készítenek és
kevés lében megfőzik. Egy párszem kockacukrot tesznek hozzá,
így nem olyan savanyú vadízű. Olyan ember főzi, akinek terem
pöszmétéje, szegény parasztember pénzt nem ad érte.
22. Almás. Az, akinek gyümölcsös-kertje van, annak
asztalán gyakran megkerül az almás, vagy almaleves. A félérett
hulló almát felszedik, kettévágják, meghámozzák, torzsáját
kivágják. Feldarabolják kockára. Elébb levét készítenek. Borjú-
hús, vagy füstölt disznóhús levét rántással felkészítik, mikor jól
elfőtt a rántás, az almát beleteszik, egy forrás kell neki és már
megfőtt. Egy kevés borsot, tejfelt vagy ejsűrűt tesznek bele és
t
pompás nyári eledel. Szegényember pergelve főzi, még rá is alig
habar. Szerény kosztját nem nagyon szereti.
23. Zöldpaszuly-levesen. A zöldbab egyik ajtáját a vajbabot
f
megeszi népünk, de nem gyakran. Nem szereti, korcvessző-nek
csúfolja. A városi, elproletáriasodott magyar nép már szíve-
sebben megeszi. Az elkészítése egyszerűen történik : a paszuly
két végét lecsípi, azután két-három darabra töri. Jól megmossa.
Vizet tesz fel neki, vagy ha disznóhússal főzi, kiszedi a húst és
a levében megfőzi. Jó piros rántással, vékony karikára vágott
vereshagymával megkészíti, ecetet tölt rá. Különösen kihűlve
nagyon jó. Füstölt kolbásszal, vagy disznóhússal még jobb.
24. Ugorkaleves. Debrecenben nemcsak káposztacsinálók,
hanem ugorkacsinálók is voltak. Ezek az asszonyok úgy sava-
nyították az ugorkát ősszel, mint a káposztacsinálók a káposz-
tát. Ősszel összeszedték az ugorkát, berakták kishordóba,
ecetbe és télen, tavasszal eladták jó áron. Ebből éltek. Ma a
házi ugorkabecsinálás és a konzervgyárak megölték ezt a kis
ipart.
Tavasszal, vagy még inkább a nyár elején a mezőn dolgo-
zók, rossz vizet ivók nagyon kívánták a savanyú levet. Az egy-
hangú kanecetest, fehérecetest megunták, egy kis változatosság
kedvéért ugorkát főzettek a gazdasszonnyal. Ez felvágott egy
füstölt disznó sodort, darabszámra megfőzte jó bő lében. Eköz-
ben hozatott egy jó tál ugorkát az ugorkacsinálótól. Vékony
karikára feldarabolta és hozzátette a zubogó húsléhez. Ez is
megfőtt. Ekkor jó piros rántással, piros paprikával megkészí-
tette. Rendkívül tápláló nehéz leves volt. De a szabadban nehéz
testimunkát végző emberek bírták.