Page 31 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

178

A magyarember az állati húsok fogyasztásában sokkal
finnyásabb, mint az elhamarkodott itéletű szakemberek ál-
tal kikiáltott szomszédai. így valamennyien, akik a világ-
háborút végigküzdöttük, jól tudjuk, hogy míg a magyar
ember a lóhúst nem ette meg, addig a németek jóízűen
fogyasztották el a sebesült, vagy szerencsétlenül járt hatal-
mas német lovakat, sőt boldogan dolgozták fel kolbásznak.
Nálunk csak az elproletáriasult városi lakosság kezd las-
san ráfanyalodni. — A magyar utálta a kutya- és macska-
húst, noha az előbbit a cseh és lengyel náció, az utóbbit
az olaszok nagyon kedvelték. Míg a déli, de különösen az
olasz népnél nagyon el van terjedve az éneklőmadarak
evése, addig a magyar ezeket inkább védi, mint pusztítja.
Az olasz tengeri fronton a mi bakáink útálattal nézték,
hogy a lakosság minden tengeri tüskést (csillagot stb.) fel-
falt, ezzel szemben az olaszok köpködtek, mikor látták, hogy
a mi bakáink az otthonról kapott nyersszalonnát eszik ke-
nyérrel. A magyar nép jóízűnek, sőt gyógyító erejűnek tar-
tott sündisznóhúst is átengedi a kóbor cigányoknak. Ahány
nemzet, annyi szokás e téren is.
j
Míg a déli és keleti rokon népek a uhhúst tartják az első
húsételnek, marhahúst a szegényeknek engedik át, addig a
magyar nép már évszázadok óta átengedi az előbbrevalóságot
j
a marhahúsnak. Azért a uhhúst is nagyon fogyasztják, különö-
sen a nagy juhász községekben.
A magyar ember a jószág levágásánál a legnagyobb ana-
tómusnak mutatja magát. Bámulatos az a jó megfigyelés,
ügyesség, amellyel a levágott jószágot széjjel szedi. A disznó
széjjelvágásához csaknem minden kisember ért. Az ősökről
t
száll firól-fira ez a udomány. Már a tehén levágását szakembe-
rekre bízza, akik szintén évszázados úton haladnak Debrecen
városában.
Ha manapság tekintjük, legtöbb marhahúst fogyaszt el,
j
mert ahhoz ut legkönnyebben, azután disznóhúst eszik, mert ha
teheti, 2—3 disznót meghízlal, egyet megöl zsírozónak, ettőt elad,
k
hogy az egy ingyenben maradjon. A leölt disznó húsát konzerválja
nyárára, kevesebb juhhúst, mert azt nem udják annyiféleképpen
t
elkészíteni, mint a marhahúst, meg aztán csontos, nem szaporít.
Juhúst nem is árulnak egész évben csak Lőrincz napjától,
míg a víz meg nem fagy, mert azt tartja a néphit, hogyha a
birka fagyos vizet iszik, nagyon faggyúízű a húsa és nem jó.
Mikor az 1850-es években a birkát behozták a köztenyésztésbe,
a magyar ember a birkát nem ette meg, azért a hústmérő
juhászok a lenyúzott birka farkán a szőrt meghagyták, hogy
lássa a vevő, hogy magyar juhhúst vesz. Ez a szokás bolgár
és török mészárszékekben most is megvan.