Page 21 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 21

169


                      t
       napokon  zsír  és ojás  nélkül,  ,,sóba-vízbe",  krumplival  és  jónak
       találják.  Én  is  sokat  ettem,  de  jobb  zsírosan  és  tojással.
           Ma  a  szakácskönyvek  szerint  a  vendéglőkben  késsel  vág-
       ják  és  náluk  csipetke  a  neve.  Halpaprikásba,  paszulylevesbe
       teszik.  A  magyar  nép  nem  szereti,  csaviszká-nak  csúfolja  az  ilyen
       kevert  eledelt.
           6.  Pirított  reszelt  tészta,  pergeltleves.  A észtát  tojással  meg-
                                                t
       gyúrják.  Jó  keményre  hagyják,  nem  cipózzák  ki,  hanem  hosszú
       darabokra  hagyják,  kettévágják.  Leterítenek  egy  fehér  kendőt,
       veszik  a  reszelőt,  rézsut  állítják  és  a észtát el-és  letolják  rajta.
                                         t
                                                f
       A tészta  apró  darabokra  vágódik  a  reszelőn.  Ezt  szikkadni  hagy-
       ják.  Ezalatt  a  gazdaasszony  apróra  vágott  sósszalonnát  pergel
       a  lábosban.  Gyönyörű  pirosra  megsüti.  Krumplit  hámoz  és  azt
       kissé  vastagabb  karikára  vágja.  Most  veszi  a  reszelt  tésztát  és
       forró zsírba  veti,  kavarja  és  a tészta  sül.  Ezalatt  fehéredik,  majd
       lassan  barnul,  végre  szép  piros  lesz.  Ekkor  megdűti  a  vasfaze-
                              t
       kat,  vagy  a  lábost  és  a észtát  elkaparja.  A  zsír  a  legmélyebb
       ponton  összegyűl,  ebbe  szép  piros  paprikát  tesz.  Ezt  megpi-
                                                             t
       rítja.  Most  a  krumplit  megmossa  a  tésztára  teszi,  vizet ölt  rá,
       sót  tesz  bele  és  főzi.  A  lé  csakhamar  forrni  kezd.  Egy  negyedóra
       alatt  kész  a  leves.  Egy  kissé  hűlni,  ázni  hagyják,  issza  is  a  levét,
       így  bátrabban  lehet  enni  és  sokkal  jobbízű  is.  Nagyon  kedvelt
       eledel  a  földművelő  lakosságnál,  de  jó  is.
           7. Leveskása.  A köleskását  sóban,  vízben  megfőzték  levesnek,
            r
                   t
       ebbe ántást ettek  és  kész  a  leves.  Régi  debreceni  eledele  a  nap-
       számosoknak.  Ezt  főzték  nekik  reggel,  délben.  De  megunták  és
       így  csúfolták  ki  :
                        Bodzavirág  leves  kása
                        Mindenik  nap  kétszer  járja.
           A  napszámosok  annyira  megunták,  hogy  szegődéskor  meg-
       kérdezték,  lesz-e  leveskása?  Ha  ígérték,  nem  szegődtek  el  ehhez
       a  gazdához.
           8.  Felvert  galuska.  Népünknél  nagyon  felkapott,  egyszerű,
       gyors  és  tápláló  eledel:—  leves  étel  —  a  felvert  galuska.  A  gazda-
       asszony  gyorsan,  kevésből  kiállítja.  Egy  kis  tiszta  liszt,  2—3
       tojás,  egy  falat  szalonna,  pár  krumpli  kell  hozzá.  Asszonyunk
       leaprít  egy kis sósszalonnát  a vasfazíkba. Lassú tűznél  megpergeli.
       Tesz  a  zsírjába  egy  kis  paprikát,  azt  is  megsüti.  Vizet  tölt  rá.
       Most  vesz  2—3   krumplit,  meghámozza,  karikára  elaprítja,
       beleteszi  a  lébe  és  sót  tesz  bele.  Tüzet  a  vasfazik  alá.  Vesz
       egy  kisebb  cseréptálat,  leüt  3—4  tojást,  felveri.  Azután  lassan
       lisztet  tesz  a  tojásra  és  azt  is  kavarja.  Elébb  folyékony,  később
       sűrű  péppé  lesz.  Ezt  a  sűrű  pépet  a fővő  lébe  az  evőkanál  hegyé-
       vel  beleszaggatja.  Mindig  a  forratlan  sima  lébe  ereszti.  A  hideg
       tésztapép  lesülyed  a  lábos  fenekére,  majd  megkeményedik  és
   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26