Page 17 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

165

és ez körbefordítva a nyujtófát, dörzsölve a marka alatt, szép
vékonyra, kerekre nyújtja. Mikor már nő a levél, felcsavarja a
nyujtófára s ahol vastag, jól megdörzsöli. Ekkor hirtelen meg-
csapja és csattogva fordul le a levél a nyujtófáról. Most középre
t
teszi a nyujtófát, átveszi rajta, felemeli és az ablak felé artja,
megnézi nincs-e itt-ott vastagabb rész benne. Ha nincs, kiviszi
a másik szobába és a vetett ágyra teríti szikkadni. Ez egy levél
tészta. Ha pár óráig szikkadt, tiszta szárító-rudat vesz elő. Ez
nem egyéb, mint két m. hosszú, ujjnyi vastagságú bodzafa-rúd,
melyet, ha meghámoznak, fehér lesz. Erre a rúdra felében fel-
hajtják a levél tésztát és a tészta-szárítóra felteszik. A tésztaszárító
a szoba keresztgerendájáról lóg le. Két 2 5 cm. hosszú léc, 120 cm.
távolra. Erre teszik a tésztát a rúd két szabad végével felakasztva.
Az egy pár rúdra 40—50 levél tésztát raknak. Mikor mind fel-
rakták, alá abroszt kötnek, hogy le ne hulljon. A tészta szépen
szárad. Egy-egy levél letöredezik és az abroszba hull. Legtöbb
azonban a rúdon szárad meg. Nyáron egy hét alatt megszárad.
Akkor a gazdasszony letördeli, leveszi az abroszban. Egy segítő-
társával leoldja az abroszt, egyik egyik végét, másik másik
végét fogván meg. Egymáshoz közelednek, gyűrődik, törik a
tészta az abroszban. Nem baj, sőt szükséges. Most ráteszik az
asztalra, nyomkodják, törik az abroszban apróra. Innen a tészta
neve : tördelt tiszta. Mikor jól összetörték, nagy fehér vászon-
zacskókban száraz helyre elteszik és így állni hagyják addig,
míg fel nem használják. Ha főznek belőle, legyűrik a zacskó
száját és fél marékkal raknak a vasfazékba, ha visznek a anyára,
t
kisebb zacskóba tesznek belőle.
l . A tísztalevest nem főzi a gazdasszony, hanem csak forral
egy kis tisztát. Ez úgy történik, hogy a főző előre kolompirt
hámoz meg úgy, hogy felső végénél elkezdi a haját levágni és
lefele haladva, végül az egészet darabba levágja. A szemeit ki-
veszi és ekkor szép vékony karikára felvágja. Szegletes darabokra
mint a vendéglőkben szokás, sohasem vágja. Ha ezzel kész van,
a vasfazékba aprít egy kis arab sós szalonnát, azt megpergeli úgy,
d
hogy a vasfazekat a tűzre akasztja és hosszúnyelű kanalával
mindig kavarja a szalonnát, hogy oda ne ragadjon, vagy meg
ne égjen. Mikor szépen megpirultak az apró tepertők, a zsírba
egy kevés paprikát tesz és lassú tűznél megpirítja. Most bele-
teszi a kolompirt, vizet tölt rá, sót tesz bele. Tüzet tesz a vas-
fazék alá. A lé hamar forr, a kolompir fő. Mikor félfővésben
van, veszi a tisztát és félmarokkal vet bele. Kanalával meg-
kavarintja, hogy össze ne álljon. Pár perc alatt megfő a leves.
A tísztaleves nem jó, ha túl zsíros, nem jó ha a krumpli vas-
tagra van vágva s nem szeretik, ha meleg. Ezért jó előre meg-
főzik és kiakasztják hűlni. Többször megkavarják, hogy jobban
hűljön. Megeszik. Leginkább reggelire főzik, piritatlan tisztá-
nak, a Tiszaháton mezítlábas lenes-nek nevezik. A Hortobágyon