Page 83 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

224

Lassan szép fehér lesz a hurkabőr, abbahagyják a mosást és-
csak hidegvízben áztatják. Azután befele orgatják és kovászfát
f
tesznek a teknőn keresztül, erre akják a hurkabőröket, hogy a
r
víz hadd csorogjon le róla.
Az öregasszonyok húrolnak. Gyalogszékre ülnek, előttük
egy nagy tál, melegvízzel félig töltve. Ebbe lökik a piszkos húrt.
A kés fokával vagy csontkéssel egyenként dörzsölik,
lejön a hártyája, kijön belőle a pocsíkság. Kétszer húzzák meg.
Felfújják, most szép fehér. Hidegvízben kimossák, sós vízbe
teszik állni egy kicsit, kész a húr is. A féketőt vagyis a gyomort
forróvízben meghúzzák,
vagyis a belső sárga bur-
kot lehúzzák róla. Az így
megmaradt külső kemény
részt sósvízben jól meg-
főzik.
Többen foglalkoznak
a belevaló készítése kö-
rül. Egyik asszony a má-
ját gyengén megfőzi és
megreszeli, másik a tüdőt
főzi, de megfőzés előtt le-
vágja a szívről, a nyelvet
meghúzza. A nyelvet, szí-
vet, gégével kiviszi a kam-
rába, a tüdőt, vesét to-
vább főzi. Mikor ez is
megfőtt, vágókéssel, vágó-
deszkán jóapróra megvag-
dalja, a vesét reszeli. Meg-
főzi a cseplesz hájat, mert
ezt is belevágja a hurkába,
ez zsírozza meg a hurkát.
Fig. 32. ábra. Megfőzi a véresbe valót is,
Húrolás. megvagdalja vágókéssel.
Reinigen der Därme. Egyik asszony a tüdőt
vágta vágókéssel kis teknő-
ben, másik a véresbe valót bárddal a vágódeszkán, harmadik
borsot tört csengő [ rézmozsárban, negyedik szekfűt, ötödik
gyömbért szintén mozsárban. Fülsiketítő volt a kótogás, csi-
lingelés a kis szobában régen. Ma a belszerveket főzés után
darálják, a fűszert darálva kapják, legfeljebb az asszonyok
hangos pletykájától és nevetésétől hangzik a szoba. Roppant
sok munka van a hurkával és nem éri meg a fáradságot, mert
a hurka nem hús ! Legalább így kicsinyíti a debreceni ember.
És ha valakit le akar kicsinyíteni, azt mondja : Hurka beléd,
kedves cseléd !