Page 80 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

221

egy vederrel. Az öregebb asszony tarja a belet, a fiatalabbik
egy csuporral melegvizet tölt bele és ez a beöntés kitakarítja
a bélsárt. Még egy csupor vízzel kimossák és kifordítják, úgy
lökik be egy másik tisztavízzel telt dézsába.
A disznók megvakarva, a rokonok segítségével felszedve,
hozzáfognak a szalonna szedéséhez. A kiterített szalonnáról a
húsdarabokat lenyesik. Ez a pecsenyekövér. Ez négy embernek
is pár óra. Ezután megszedik a húst. A gazdáknál fontos, hogy
húst nagyon meg ne heréljék, mert nyáron a napszámosnak
darab húst kell vágni. Ezt rendesen a gazda szedi. Mester-
emberek kolbászra dolgoznak. Ők bizony a sódart jól meg-
szedik.
Ezért embereink sorra kezükbe veszik a húsdarabokat.
A fejről nem szednek semmit. Az orjáról a kövérjét és a csüngő
húscafatokat levágják és teknőbe hányják. Az oldalról a kövér-
jét nagyjába levagdalják. A belől levő gömbölyű csukapecsenyét,
mely legjobb húsa a disznónak, szintén levágják. Levágják a
csípő-1, de rajta hagyják a tövískest. A csípőről is lekapkodják
a húst. A nyuljának a közepét kivágják, hogy két lába is legyen.
A hátulsósódar lelógó húsát is ekapkodják, de nem vágják be a
l
belsejét, hogy kampós csont maradjon. Levágják róla a körmöt,
ezt kettéhasítják. Az első sódart, vagyis lapockákat nem szedik
ennyire meg, de a körmöt itt is levágják. A szalonna, hús meg-
szedve, a bél kieresztve, már dél van, hívják ebédelni a hente-
seket.
Az emberek zsírosak, az asszonyok piszkosak, jól meg kell
mosakodni. Az ebéd tyúkhúsleves, töltöttkáposzta és sűlttyúk.
Néha tészta, vagy csak kalács. A mesteremberek toroskáposztát
főznek. Bor van bőven.

A sózás.
Délután már bekerülnek. A férfiak sóznak a kamarában.
A szalonnát a sózón sózzák. A legnagyobbat legalóra teszik,
előbb meghintik a sózót sóval. Egy fiú a szalonnát a vállán
hozza. Belöki a sózóra, hogy az álla kifelé essék, a bellér sóval
bedörgöli a bőrét, ráfekteti a sózóra, jól megnyomogatja, azután
a másik oldalt is bedörgöli, ezt is ráfekteti, megnyomogatja.
Most a belsejét, a szalonnáját dörzsöli figyelmesen, hogy véres
ne maradjon. A szélét gondosan felhúzza sóval. Hozzák a követ-
kezőt. Ennek is előbb a bőrét, később a szalonnáját sózza, jól
amahoz pászoltatja a vállát, hátulját, a szélét külön sózza,
l'gy összenyomkodja, hogy a levegő közé ne férjen, mert meg-
romlik. A harmadiknál már a sódarlvukak leesnek, de ekkorra
egyik ember bevarrt két hájat. Éppen ide illik és beteszik.
A hájvarrást nem érti mindenki. Nagy ügyesség kell hozzá.
A debreceni példabeszéd is azt mondja az ügyetlen emberre :