Page 76 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

217

r
Ahol nyers a bőr, ott a villával átart. Ha ez nem elég, még egy
csóvát eléget.
A disznó háta kész. Most megfordítják „gerincre", lábával
felfele, fordítás közben a szalmát kihúzzák alóla, oldala is kész.
A szélsőt egy darab téglával megtámogatják, a többiek ehhez
támaszkodnak. Az utolsót szintén tégladarabbal ámasztják meg.
t
A bellér szőrkaparóval felborzolja a szőrit, tépi a sárgubancokat.
Másik az ülepét, oldalát pernyesárral keni, hogy meg ne égjen.
Egy a körmök közé húz csóvákat. Sokhelyt a hóna alá is húznak
szalmacsóvát. A bellér hinti a szalmát átlag jó bőven. Meggyújt-
ják, mint az előbb, a széllel szemben. A tűz ég, a bellér emelgeti.
A tűz vígan csevegve végig megy a disznón. A bellér a véres
tokára tartogatja a parazsat. Erről nehezen megy le a szőr,
mert nyers. Leseprik a pernyét. — Na csülkölni !
Erre a legények a disznóhoz sietnek, csavargatják a csül-
köket, forró munka, kapkodják a kezüket. Ha egy papucsot
lecsavartak, nevetve adják a bámuló gyerekeknek. A bellér
virtuskodik. Egy fogásra két csülköt csavar le. A gazda őt muto-
gatja a tanulatlan kocsisnak, aki egy csülökkel birkózik, de
azzal sem bír. A csülkök leszedve, a disznó teste szépen meg-
pirítva. Kaparják is erősen. Itt-ott egy-egy ügyetlen belevág
a megpirult bőrbe. Ezt megpirongatják. Most már sok helyet
be kell kenni, különösen a lábakat. A torka még nyers, a lába
hajlását sem érte eléggé a tűz. Egy tűzzel felcsapatják. Torkára
bőven tesznek szalmát. Ez is elég. Jóváhagyják a perzselést.
A fekete, füstölgő disznókra hányják a jó vizes pernyesárt két
marékkal. Szétkenik rajtuk, hogy addig hadd puhuljon a bőr,
míg hazaérnek. A forró disznó gőzöl, a perzselők jót isznak a
kulacsokból.
Vakarás, bontás.

Elszívnak egy pipa dohányt, összeszedik a szerszámokat,
most előáll a szekér, felrakják a disznókat lábukkal felfele és
hazaviszik. A kintmaradt szalma közprédára ottmarad.
r
A kútnál a vályú mellé négy udat fektetnek egymás mellé,
méter távolságra. Erre négyszál deszkát tesznek hosszában, erre
meg a disznót teszik lábbal felfele a szekérről. A vályú tele van
húzva vízzel. Egy nagy dézsa is mellette. A gyermek köteles-
sége a locsolás. A bellér emberkedik legfrissebben. Megfeni a
vakarókés-ét.
Na drága öcsém, ide öntsed csak a kezemfejére !
A kisfiú az orros csuporból önti is, a bellér mossa a disznó
hátulsó lábát. Mikor megmosta, nekiereszti vakaróját, csak
úgy hámlik a fekete rész lefele és gyönyörű csontszín fehér bőr
marad. A disznó első felén a kocsis nagyol egy kaszavakaróval.
Az övé nem ilyen fehér, de segít ő is, mert a nagyját leszedi.