Page 74 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

215

A nagy mészárlás a végefelé jár. Az ólból már kifogytak
és holtan hevernek egy-egy vértócsa mellett. Most elfogják a
menekülteket. Ott bujdokol a nagykert hátulján, ütik minden
ütőeszközzel, de sem elütni, sem elfogni nem tudják.
A szeméttartónál megszorítják és megkapják a két fülét. Van
nagy öröm. Négyen vetik á magukat. Ezt is leszúrják. Az öreg-
r
asszony kavarja a vért és viszi befele. A mészárlásnak most
már vége.
A kocsis fog a szalmásszekérbe. A lovak félnek a vérszagtól.
Tág orrlyukakkal horkolnak, hegyezik a fülüket. A kocsis
hirtelen begombolja a lovakat. Felül a nyergesre és gyorsan viszi
a szalmát a város végére. Ott letolja a szekérről, a gazda kis-
fia ottmarad vigyázni. A kocsis üresen hazajön.
Otthon ezalatt a disznókat rakják egy másik szekérre-
Kölélguzs-t tesznek a hátulja alá. Kettő az elejét, ettő a hátul-
k
ját emeli, egy meg a farán segít és egymásután hányják fel a
,,dögöket" a szekérre. Hasrafektetik őket. Két lovat ragasztanak
a szekérbe. Felteszik a perzselő-villát, a vakarókat. A kocsis
a nyeregbe ugrik, az emberek a disznókon ülnek és kimennek
az utca végére a szalmához. 1

A perzselés.
A debreceni ember csak a perzselt szalonnát szereti. A kopasz-
tottat meg nem eszi. És igaza van. A debreceni szalonna a
világhírnevét annak köszönheti, hogy pompásan perzselték és
vakarták a mangalica disznót. A perzselés nagy művészet és
nagyon fontos kelléke a jó szalonnának. Ha a hentesek elnagyol-
ják, a debreceni szalonna értéke is lejjebb száll.
— Jól perzseljünk atyámfia — az idő jó, szél nem fú ! —
adja ki a gazda a rendelkezést.
A szekérről egymásután húzgálják le a disznókat. Szalmát
hintenek le alkalmas helyen. Megállapítják az ájer irányát és
ebbe teszik, hogy a szél oldalba ne érje, hanem végig menjen
rajta a tűz. Minden disznót a hasára fektetnek. Két lába előre,
kettőt hátra kihúznak. így szépen kinyújtják. A nagyját középre,
az apraját a szélére teszik. A cigányok már ott áldogálnak sertét
tépni, bagót kérnek és ha nem vigyáznak, ellopnak valamit.
Egy pár csípős és tettleges réfával távoltartják őket. A bellér
t
és egy ügyes ember szőrvakaróval végigborzolja a disznó hátán
a szőrt. Szalmát rá ! A szekeret félreállítják, az estrángot
levetik. Egyik villával közelebb hányja a szalmát a bellér,
társai lazán szórják a disznóra a szép szálas száraz szalmát.
A széllel szemben meggyújtják. Ehhez is érteni kell. A sarkán
1 Ecsedi I. : Azok a jó debreceni disznótorok. Poros országúton
Debr. 925.