Page 82 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 82

223

     eledel,  a  kanecetes.  Sokkal  jobb  volt,  mintha  füstölt  sódarral
     főzték  volna.  Én  is  ebben  a  körben  éltem  gyermekkoromban,
                                                  l
     sok  disznót  ölt  nagyapám,  apám  is,  de  sohasem áttam,  sok  kan-
     ecetest  megettem,  de  ilyenből  készültet  nem.
         A  nyolc  szalonna  besózva  áll  a  sózón.  A  bellér  mégegyszer
     körülnézi.  A  szélét  felhúzza,  behinti  sóval.  A  környékén  a
     sót  tollseprüvel  összesepri  és  kész  a  szalonnasózás.
         Jön  a  hússózás.  Egy  nagyobb  kádba  sózzák  a  húst.  Itt  is
     sorrendet  kell  tartani.  Legalul  jönnek  a  fejek.  Egy  nyujtótáb-
     lára  sót  töltenek.  Melléteszik  a  fejet.  Kívül  a  fejet  jól  bedör-
     zsölik  sóval,  belül  jól  behintik.  A  fejre jönnek  a  hátulsó  sódarok.
     Ezt  is  jól  be  kell  sózni,  mert  vastag  hús  van  rajta,  rája  szépen
     körben  jönnek  az  első  sódarok.  Ezután  az  orja következik.  Ezt
     három  részén  átvágják,  hogy  a  kád  oldalához  hajlítható  legyen.
     E  köré  dugdossák  a  sóban  megforgatott  csípőket.  Leborítják  a
     sóval  behintett  nyuljával  az  egészet,  befedik  a  sóval  beper-
     getett  oldalakkal.  A  körmöket  csak  rárakják,  nem  kell  meg-
     sózni,  mert  kocsonya  fő belőle.  Be  van  sózva.  Most  bekerülnek  a
     férfiak  is.  A teknő  húst  beviszik  a  házba.  Alig  fér  a  sok  dolgozó-
     ember  és  asszony  a  kisméretű  szobában.
          A  bellér  a vastag  szép  húsokból  káposztatőtenivalót  hagy  egy
     nagy  tállal.  Kell  kóstolónak,  meg  a  gazdának  is.

                        Kolbász  és  hurkatöltés.
          A  férfiak  a  húst  megszedik.  Leszedik  a  húsról  a  kövért.
     Ez  a  pecsenye  kövér.  A  bellér  vezetése  alatt  két  ügyes  ember
     dolgozik  a  húsválogatáson.  A  kövért  kipergelik,  a  megszedett
     húst  megvágják  kolbásznak.  A  fiatalok  fokhagymát  tisztíta-
     nak,  minden  disznóhoz  kettő  jár,  de  a  gazda  megpótolja  úgy,
     hogy  húsz  foghagymát  kell  megtisztítani.
          Az  asszonyok  három  csoportban  dolgoznak.  A  fiatalabbak
     a  hurkabiirt  mossák.  Vidéken  a  hurkabőrt  kaparják.  Kifordítva
     egy  sima  deszkára  teszik  és  a  kés  fokával  kaparják  addig,  míg
     szép  fehér  és  vékony  nem  lesz.  Azután  teknőben  átmossák  jó
     bőven  hidegvízzel.  A  hurkabőr  ilyenmódon  való  tisztítását  a
  ••  debreceni  ember  nem  szereti.  A  hurkabőrt  debreceniesen
      teknőben  mossák  úgy,  hogy  langyos  vízbe  beleteszik  a  piszkos,
     zöldes-fekete  hurkabőrt,  abba  megszórt  szemestengerit  önte-
     nek  s  azt  a  két  asszony  tenyerének  szembemozgatása  által  for-
     gatja  körbe-körbe,  a  tengeri  koptatja  le  róla  a  piszkot.  Régen
     tengericsuhával  mostak,  de  a  csuha  selymétől  nehéz  kitisztítani.
     Sokan  köleskásával  is  mosták.  De  ennek  apró  szemei  úgy  el-
     bújnak  a  hurka  redőnyei  között,  hogy  nem  lehet  könnyen  meg-
     szabadítani  tőle. Két-három  léből  kimossák  a  hurkabőrt  s  egyre
     tisztább  lesz.  Egy  kis  ecetet  is  öntenek  a  mosóléhez,  hogy  a
     szagát  vegye  el.  Azután  beforgatják  és  a  külsejét  is  megmossák.
   77   78   79   80   81   82   83   84   85   86   87