Page 64 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

211

citromos tea. A ciberét csak reggelre eszik. Délben szalonnát
sütnek. Estére pedig otthon esznek húst, vagy levest.
Ecetcibere. A felforralt vízbe rántást, vagy habarást tesz-
nek és ebbe ecetet töltenek. Ha van, egy kis cukort is tesznek bele.
Köménymagos (kemínmagos) leves. A köménymagot meg-
szárítják, megdarálják és vízben megfőzik. Sót tesznek bele.
Szép piros, híg rántást készítenek egy kevés paprikával, ezzel
felengedik és újra főzik. Ha eleget főtt, leszűrik, fehérkenyeret
hánynak bele és megeszik.
Hagymaleves. Vizet forralnak, sót tesznek bele. Veres-
hagymát felkarikáznak, a fővővízbe teszik. Főzik, mikor meg-
főtt, kis rántást főznek bele. Hűlni hagyják, kenyeret hánynak
bele, megeszik. Divatos reggeli leves volt.
A ciberék főleg savanyú reggeli eledelek voltak, tápértékük
ért annyit, mint ma a tea citromsóval.

III. A hús, mint a tiszántúli magyar tápláléka.

A hús felhasználását a le\esételek készítésénél már lát-
tuk, a következőkben a húsételek készítését fogjuk előadni.
Kétségtelen, hogy az emberiség első étele a nyerskoszt
volt. Nyersen ette a húst is. Ez az ősi visszaütés ma is sok
szegényembernél megvan. A debreceni és tiszántúli bellér,
mikor a disznót felbontja, meleg húsából befal egy-egy darabot.
Kissé megpergelt farkavégét, füle és orra hegyét jóízűen eszi meg.
Még többen szeretik a kolbászhúsnak megvágott, felfűszerezett
nyershúst.
Az még szinte természetes, hogy a megfüstölt és kiszárí-
tott húst jóízűen eszi meg szegény és jómódú egyaránt. Gondol-
junk csak a pompás szárazkolbászra, mely tavaszra már jól
megszárad, mely minden nép előtt jóízű magyar specialitás.
A szalámira, a füstölt és szárított disznósódarokra és sonkára
nálunk, melyet jóízűen szeletelünk egészen vékonyra és fogyasz-
tunk el nyáron kenyér nélkül. Ugyancsak szárított marha,
juh, disznó és malachúst esznek a bolgárok, törökök paszterma
* néven, északi rokonaink fagyasztják, szárítják a rénszarvas
(porro) húsát és nyersen eszik nyáron. Én is sokat ettem, mikor
déli és északi rokonainknál utazgattam.
Az is kétségtelen, hogy mikor az ősember az étel elkészíté-
sét megkezdte, az első eleséget sütötte. Nem mese a hamuba
sült pogácsa. Ma az egészen szegényemberek, ha egy kis húsra
tesznek szert, tüzes hamuba takarják. A cigány a lopott libát
tollastól süti meg úgy, hogy belét kivetvén, a libát tollasan
b
jó vastagon sárral betapasztja, etakarja a tüzes amus parázsba,
h
ott hagyja míg a sár fehérre ég s ekkor feltöri s a sárral lejön
a toll. A megpárolt húsát megeszi. A üzeshamuba sütik a debre-
t