Page 63 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 63

204

            vízbe    liter  kását  tesznek.  Mikor  megfőtt,  behabarják  tojással,
            vagy  tejjel.  A  habarásba  öntik  az  ecetet  és  így  teszik  a  kásához.
                 A  korpaciberének  egy  másik  készítési  módját  a  Kunságon
            így  tudom  :  Búzakorpát  tesznek  egy  nagy  kétfülű  fazékba.
            Ugy  félig ormán  ebbe  langyosvizet  töltenek,  kevés  sót  tesznek.
                      f
            Ennek  tetejére  egy  marék  zöld  rozsfüvet  tesznek,  az  egészet
            befedik.  Ez  nemsokára  erjedésnek  indul,  mikor  megerjedt,
            leszűrik  a  levét  s  ezt  a  leszűrt  levét  isszák.  Valami  ősi  ital  ez,
            mely  rokon  a  török,  bolgár,  albán  óozá-val.
                 Korpacibere  a  karcagi  ember  szerint  csak  betegnek  való,
            így  csak  elvétve  fordul  elő,  esetleg  csak  szólás-mondásban  van
            meg:  „Egyél  korpaciberét,  majd  megvágja  az  a  gyomrod"  —•
            mondja  az  egészséges  a  betegnek,  ha  az  a  gyomrát  rontotta  el.
            Régen  természetes  hashajtó  volt.
                              r
                Répacibere.  A épát  összevágják,  egy  hordóba  beletapossák
              i
            s tt  egy  hét  alatt  megsavanyodik.  Ezután  a  korpacibere  mód-
            jára  készítik  el  levesen.  A  répa-  és  céklaciberét  főképpen  a
            zsidók  eszik  böjt  időben.
                            il
                 A  ,,vhiciberé -\,  vagy  másképpen  ecetciberét.  Karcagon
            készítik  úgy,  hogy  a  tálba  kenyeret  aprítanak,  cukrot,
            borsot,  esetleg  paprikát  tesznek  hozzá,  leöntik  forróvízzel,
            utána   ecetet  öntenek  bele.  Nagyon  elterjedt,  úgyszólván
            minden  házban  készítik  és  ismerik,  különösen  akkor,  ha  nem
            érnek  rá  főzni,  szegénycsaládoknál  pedig  azért,  mert  olcsó  és
            nem  kell  sok  minden  hozzá.
                 Gyümölcscibere  készítése.  A  gyümölcsöt  (aszaltszilvát,
            meggyet)  vízben  felteszik,  megfőzik.  Ha  megfőtt,  cukrot  tesz-
            nek  hozzá  és  kész.  Ebből  „öreg  ciberét"  is  készítenek  úgy,
            hogy  liszttel,  tejfellel  felhabarják.  Mind  a  két  készítési  mód
            elterjedt  Karcagon.
                 Az  Alföld  keleti  részén  elhúzódó  szőlőtermő  középhegység-
            ben  nagyban  ették  úgy  a  gazdák,  mint napszámosok  a  borciberét.
                 I.  A  borcibere  úgy  készül,  hogy  fele  víz,  fele  közönséges
            bor.  Ezt  megfőzik  a)  konyhán  ;  b)  kemencében  (ez  a  legjobb
            ízű)  ;  c)  szabadtűznél.  Ha  édesíteni  akarja,  cukrot  tesz  bele.
            Ha  fövés  után  az  ízét  nem  szereti,  borral  savanyítja,  vagy  vízzel
            elveszi  a  karcos  ízét.  Kenyeret  hány  bele  és  ezt  főzi  meg.  Sőt,
            míg  fő,  kenyeret  pirít  és  mikorra  megfőtt,  belehányja  a  pirított
            kenyeret.  Reggelire  nagyon  szeretik.  Borlevesnek  is  hallottam.
                 II.  Lörecibere.  A  lőrecibere  úgy  készül,  hogy  szüretkor  a
            törköt  nem  préselik  ki,  hanem  vizet  töltenek  rá  és azon  megforr.
            A  bakariőrét  szeretik,  mert  abban  sok  aszalt  szem  van,  lőréje
            pedig  édes  és  erős  :  A  bakariőre  kétféle  :
                 1.  Rózsapiros  lőre  ;
                 2.  Gyenge  rózsaszínű  lőre.
                 A  lőreciberét  felfőzik,  esetleg  cukrot,  de  kenyeret  hánynak
            bele,  úgy  eszik  reggelre,  mindenesetre  van  olyan  jó,  mint  a
   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68