Page 194 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 194

354

            fából  csövet  csinál,  annak  a  végére  képez  ki  egy  ónszűrőt.
            Ezt  a  csövet  a  csobánba  dugja  és  úgy  szívja  ki  a  vizet.
                                                       t
                A  magyar  ember  borát  hordóba  szűri  és artja.  Öregembe-
            rektől  halottam,  hogy  nagyobb  mennyiségű  bort  15—20  literes
            korsók-ban  tartottak  és  télire  a  gabonásveremben,  búzába  és
            rozsba  süllyesztették  s  innen  fogyasztották  el.  Az  ilyen  nagy
            vastagfalú  cserépkorsót  a  Kunságban,  Bihar  megye  északi
            részében  kűkorsó-nak  nevezik  ma  is.  Nagyobbmennyiségű  bort
            kantákba  vitték.  Ezek  a  kanták  a  református  egyházaknál  és
            céheknél  nagyon  díszesek  voltak.  Ezekben  a  boroskantákban
           vitték  a  templomba  fel  az  úrasztalához  szolgáló  bort,  ezekből
           töltögették  ón,  ezüst,  aranykancsókba  ki  és  helyezték  el  az
            úrasztalára.  S  ezekből  töltötték  ismét  arany-,  ezüstkelvhekbe
            s  osztották  ki  az  úri  szent  vacsorát  a  híveknek.
                A  céhek  gyűléseikben  társpoharat  ittak.  A  terített  asztal-















                                    Fig.  98.  ábra.
           Pályinkás  butéliák,  palackok,  karafinák,  szalmásüveg,  poharak.  Közé-
                                  pen  elül  a  porciös.
           Branntwein-Bouteillen,  Flaschen,  Karaffen,  Strohflasche,  Gläser.  Vorne
                             in  der  Mitte  die  Messflasche.

           hoz  nagy  korsóban  vitte  a  bort  a  gyors  friss  szolgáló  mester
           és  töltögette  ki  a  bort  az  arany-  és  ezüstpohárba.  És  úgy  ittak
           legtöbbször  egy  pohárból.  Nagyon  szép  céhkorsók  és  társpoha-
           rak  vannak  a  Déri  múzeumban.
                A  bort  a  magyar  ember  csuporból,  oros-kanesóból  itta  és
           nem  üvegből,  kiváltképpen  nem  pohárból.  A nóta  is ezt  mondja  :
               Megiszom   én  a  bort  zsíros  csuporbúi  is,
                Szeretem  a  rózsám,  még  a  rendin  túl  is.
               A   magyar  nehezen  hódolt  a  higiénikus  mulatozásnak.
           Mikor  a bort  már  üvegbe  adták,  mellé  poharat  tettek,  a  poharat
           félretolta  és  az  üvegből  itták  egymás  után  a  barátok  a  bort.
           A  debreceni  ember  markába  fogta  az  üveg  testét  úgy,  hogy  a
           kisujja  a  végéhez  közel  volt  és  azt  mondotta  :  ,,a  kisujjomig  !"
   189   190   191   192   193   194   195   196   197   198   199