Page 189 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 189

349

          Még  annyit,  hogy  a  csapszékekben  a  bort  cserépcsuporral
      mérték.  Volt  itzés,  meszelyes  csupor.  Az  ilyen  csuproknak
      nem  kerek  volt  a  szája,  hanem  elől,  vagy  oldalt  orra  (csőre)
      volt  kiképezve,  ezért  a  magyar  óroscsupor-nak,  egyszerűen
      oros-nak  nevezte  el  és  nevezi  ma  is.  A  nagyobb  csapszékekben
      tanácsi  rendeletre  rézedényekbe  mérték  a  bort. 1  Ez  időben  az
      itzék,  kanták,  sőt  még  a  kulacsok  is  rézből  készültek.  Ennek  az
      emléke  egy  régi  jó  betyárnótában  maradt  fenn  :
          Becsaliba  járnak  híres  lyányok.
          Rézitcéből  isznak  a  betyárok.
          Ej  haj  nem  bánom
          Becsali  betyárnak,  becsali  bandába  magam  is  beállok.
          A  Déri  múzeumban  őrizünk  ilyen  régi  rézitzéket  és  rézkula-
      csot.
          A  magyar  ember  még  a  háború  előtt  is  a  bort  víznélkül
      itta.  Ha  kérdezték  tőle,  hogy  egy  kis  víz  kell-e  bele,  azt  felelte
      rá  :  „Adott  ebbe  a  jó  Isten  eleget  !",  a  korcsmában  pedig  „töl-
      tött  ebbe  a csaplár  eleget".  A fröccsöt, hosszúlépést  stb.  korcsmai
      műszavakat  nem  ismerte.  Bezzeg  ismeri  most  és  issza  a  boros
      vizeket.
          A  bor  ízesítése.  Meg  kell  jegyeznem,  hogy  a  Tiszántúlon
      nagyon  savanyú,  sőt  sok esetben  kellemetlen  ízű borok ermettek.
                                                         t
      Ennek  oka  az  volt,  hogy  nagyon  hamar  szüreteltek,  nem  várták
      meg,  míg  a  szőlő  megérik,  továbbá  a  hordót  nem  gondozták.
      A  bort  nemcsak  bicskanyitogató  savanyú  volt,  hanem  pené-
      szes,  vagy  más  illatú.  Voltam  olyan  lakodalmon,  hogy  a  legé-
      nyek,  mikor  ittak  az  oros  csuporból,  befogták  az  orrukat,
      hogy  a  szagát  ne  érezzék.  Ezért  a  magyar  paraszt  a  kancsóba
      citromhajat  tett  s  erre  eresztette  a  bort.  A  bor  néhány  óráig
      állott  rajta  és nagyon kellemes  ízű  ital  lett.  Ha  módjukban  volt,
      nemcsak  a  haját ették  a  csuporba,  hanem  a  citromot  karikára
                      t
      szeletelték  és  úgy ették  a  borba.  Ez  volt  a  citromos  bor,  melyet
                       t
      sült  disznóoldal,  füstölt  kolbász,  rántotthal  evésnél  annyiszor
      ittam.  Es  a  boldog  magyar  hazában  hányszor  eldaloltuk  a  régi
      betyárnótát  :
                 Csaplárosné,  nékem  halat  süssík  ke'
                 Amellé  meg  citromos  bort  aggyík  ke 2,
          A  zsíros,  nehéz  ételre  mindig  savanyúbort  kellett  inni.
      Ekkor  se  meg  nem  csömöllik  az  ember,  sem  a  hasát  meg  nem
      fekszi.  Őseinknek  az  volt  a  receptje.  Jó  recept  volt.  Ma  a  pan-
      csolt  édesborokat  szereti  az  új  nemzedék.  Ez  elrontja  a  gyomrát
      s  majd  szétveti  a  fejét.  Egy  éjszakai  ivás  után  2—3  napig
      beteg.  Régen  3 nap  és  4  éjjel  ittunk,  semmi  bajunk  nem  volt
      sem  az  evéstől,  sem  az  ivástól.
          1  Városi  jegyzőkönyv.  1676.  19.  DVL.
          2  Ecsedi—-Bodnár  :  Hortobágyi  pásztor  és  betyárnóták.  81.  1.
   184   185   186   187   188   189   190   191   192   193   194