Page 193 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

353

sokáig hidegen artotta. Ma a zománcos edény szorítja ki ezt a
t
hűséges és általánosan használt és szeretett vizesedényt. A korsó-
ból kétféleképpen isznak. Vagy a poharán keresztül töltik a
vizet a szájukba. Ivás előtt ebből is egy kicsit kilöttyintenek,
vagy a fülén kiképzett csecsén keresztül szívják ki belőle a vizet,
így lassúbb, de nem ömlik a nyakába. Csuporba, vagy kivált-
kép pohárba nem töltenek, legfeljebb kisgyermekeknek,
akik nem bírnak megbirkózni a korsóval. Szokás ivás előtt a
korsóból egy keveset a földre kiönteni. Némelyek azt mondják,

Fig. 97. ábra.
Cseréphordókból összeállított kulacsok. Déri múzeum.
Weinkrüge aus irdenen Fässer. Déri Museum.
hogy ez pogány szokás. Én azt hiszem, hogy a korsó száját
mossák így le.
A szekeresember csobán-han hordja a vizet. Ez nagyobb-
fajta faedény, pintér csinálja. Van szája, melyen sokszor bádog-
szűrő van beállítva, van egy szelelőlyuk, melyen kinyomja
a víz a levegőt, van két füle, melyen vaslánc megy keresztül,
két vége egy vaskarikába végződik, ezzel akasztják a szekér
sallangójába. Földműves és pásztoremberek széltében hasz-
nálták a tanyában. Inni ugyan nehéz belőle, mert fel kell
gördíteni az ember szájára és ez esetben több megy a gyakor-
latlan ember nyakába, mint a szájába. Ezért a pásztor úgy
segít ezen a kényelmetlenségen, hogy beüti a rostát, egy bodza-

21