Page 197 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

357

XII. A magyar nép tűzrevalója.

Hogy a szegényember tűzrevalóját miként szerzi be, min-
dig az adott körülményektől függ. A nagy pusztaságokon,
mint aminő a Hortobágy-folyó vidéke, a legelőkön tenyésző
állatok trágyáját gyűjtik össze és tüzelik fel. A hortobágyi
pásztor kunyhójánál áll egy nagy kazal tehén gané, melyet
a talyigás egész nyáron szed össze. Ősz felé összerakja kazalba,
nyers tehén ganéval be is tapasztja, hogy az esetleges eső be
ne áztassa és azt tüzeli, azzal főz. Télire téli lakására visz
belőle hasonló célból pár szekérrel. A szárazganénak kitűnő
a'tűze a szabad tűzhelyen épügy, mint a falusi kemencében. Sőt

Fig. 100. ábra.
Árvaganévivők a hortobágyi legelőn.
Leute tragen trockenen Kuhmist auf der Hortobdgi/er Heide.
a környező falvakból is kijárnak a nagy legelőkre. Zsákba
szedik a megszáradt nagy lapos tehénganét és viszik háton
l
a faluba főzni, illetve tüzelni vele. A ágyakat pedig megforgat-
ják, hogy az alsó része is száradjon meg, s így másnap vagy
harmadnap elviszik. A falvak szegény népe a legelőkről látja
t
el magát tüzelővel, elhordja az amúgy is kevés rágyát a sovány
legelőről.
A juhászok a hodályban a letaposott összeérett juhtrágyát
ásóval felfeszegetik, kockára vágják és a lapokat kirakják a
napra száradni. Kúpokba rakják és feltüzelik. De behordják
a faluba is és eladják.
A juhász megsepri a juh szabadban levő állását. Itt hál
j
a uh éjjelenként és nagyon sok rágyát rak le. Ez hamar szárad
t
és ezt a helyet a juhászok juliporos-nak hívják. A juhporoson