Page 200 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

360

vagy zárt helységben tartják, honnan a tengerimoly lepkéje
t
t
nem ud kimenni. így a törvénynek is eleget ettek és a tüzelő-
anyag is megmaradt.
A mezőgazdák háztartásában nagyon fontos szerepet
játszik a morzsolt tengeri csutkája. A tengerit tavasszal hántják
(morzsolják) le, a csutkát pedig a góréba teszik száradni. Egész
évben feltüzelik. Jó tüzű, lángoló tűzrevaló, hamar fő, sül nála
minden, de vigyázni kell, mert hamar elég, elsorvad, nem
tartja a parazsat. Mint a debreceni ember mondja : nincs pár-
tiize.
A szőlőskertekben venyigével, avas tucskóval tüzelnek,

Fig. 104. ábra.
Közép- és újkori cserépfazekak ásatásokból. Déri múzeumban.
Neuzeitliche Töpfe im Dér Museum. Bei Ausgrabungen gefunden.

az erdőkben gallyal, tövissel, fatuskóval. A szín fát a szegény-
ember eladja.
A fa, még inkább szén-fűtés a Tiszántúlon csak a jobb-
módúaknál van meg. A szegényember anyagi erejének gyarló-
sága folytán megmaradt az ősi fűtőanyagok mellett.

XIII. Az étel elkészítése a magyar népnél.

Az étel megfőzése az ember életében egy magasabb foglal-
kozás, bizonyos vonatkozásban művészet. Ez a foglalkozás
az alföldi magyarságnál a nő, a feleség részére van fenntartva.
A jól főzés az asszony dicsérete, a családi élet nyugodtsága,
a vendégek öröme. A leányokat, asszonyok az Alföldön eszerint
ítélik meg.
— Hogyis tudna főzni, hiszen Debrecenben szobalyány
vót ! — panaszkodik a tanyai béres.