Page 203 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 203

363

       rendesen  mázasak,  a  nagyobbak  mázatlanok,  legfeljebb  belül
       mázolva.
           A  szilke  a  fazéknak  lekicsinyített  mása.  Ebben  inkább
      a  nyersanyagot,  (zsír,  tejfel,  méz)  tartják,  vagy  a  maradékot
      teszik.  Van  zsíros  szilke,  tejfeles,  mézes  stb.  szilke.
           A  csupor  nyúlánk,  füles,  mázas  cserépedény,  szűk  szájjal.
      Ebben   nem   főznek,  csak  raktároznak.  Nagy  számmal  van
                                            t
      a  háztartásban  tejescsupor,  melyben  a ejet  elteszik,  megaltat-
      ják,  ekkor  aludttejescsnpor  a  neve.  Néha  zsírt  szűrnek  bele,
      ekkor  zs í roses up or- nak  nevezik.  Fazéknak,  szilkének,  csupor-
      nak  szép  rendes  mázas  cserép-
      fedője  van.
           Mikor  a  gazdasszony  a  cse-
      répfazekat  megveszi,  megtölti
      színültig  hidegvízzel,  hogy  hadd
      szíja  meg,  így  nem  hasad  olyan
      hamar.   Ámde   babonájában  ő
      sem  bízik,  mert  kerít  egy  dró-
      tost,  aki  a  tiszta  új  fazekat
      megdrótozta.  így  már  biztosan
       nem  hasad  el.  A  levesfőzésre
      hegyesfenekű  fazekat,  főzelék,
      káposztafőzésre  lapos  fazekat
      használnak.  Később   a  főzésre
      cseréplábost  használtak,  ez  egy
      meredekfalú   tál,  három  lába
      van,  ezen  áll  és  egy  30—40
      cm.  hosszú  vastag  cserép  nyele,
      melynek  segítségével  felteszik  a
       tűzre,  vagy  leveszik  róla.  Ré-    Fig.  107.  ábra.
       gibb  a  füstölt  fekete  lábos  és  Tűzellenző  a  szabadkonyhán  (kály-
       ujabban  a  belül  mázas,  kívül  ha),  egyiken  angyalfejek,  másikon
       vászon  lábost  használnak.     virágdísz.  Déri  múzeumban.
           A  lábos  hamar  törik,  ezért  Feuerschirme  auf  einem  Herd  im
       a  vándor  magyar  a  vasfazekat  Freien  ;  der  eine mit  Engelsköpfen,
       használja  főzőeszközül.  Régi  der  andere  mit  Blumenschmuck.
   +   darab.  Már  a  bronzkorból  szép
       bográcsokat  ismerünk.  A  magyar  nép  nem  hívja  bográcsnak,
       hanem  vasfazik-nak.  Mindig  magával  hordja,  hátán,  szekerén,
       megvan  a  házában.  Ennek  az  edénynek  füle  van.  Főleg  kákó-ra,
       főzöfá-ra  felfüggesztve  használják.  Érdekes,  hogy  a  nép  nem
       ismeri  a  szolgafát,  mint  főzőeszközt.  Csak  az  irodalom  hozta
       divatba.  A  falusi  lakosság  a  vasfazekat  is kerek  vagy  háromszög
       alakú  vaslábra  teszi,  vagy  hevenyészett  sárkatlant  épít  a  pusz-
       tán,  vagy  a  kemence  szája  mellé,  és  ebbe  ereszti  a  vasjazikat.
       Sőt  a  falusi  vasfaziknál  a  vaslábakat  rászerelik  a  vasfazikra,
       hosszú  nyelet  csinálnak  neki,  fülét  leszerelik,  ekkor  serpenyő
   198   199   200   201   202   203   204   205   206   207   208