Page 208 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

368

A kalácsot kalácscserépben, újabban pléhtepsiben, a pogá-
csát, süteményt vagy a kemence fenekén vagy tepsiben sütik.
A palacsintasütő régen szintén cserép volt, aztán bádog,
ma már zománcos.

XIV. A magyar nép evőeszközei.

A tiszántúli magyar nép nagyon kevésszámú és nagyon
egyszerű evőeszközt használ. Valójában egy kanál és egy kés
az egész. Villája csak abban az esetben van, ha kését a késes

Fig. 113. ábra.
Liszt, méz, zsíros boclon füstölt fekete cserépből.
Eingeräucherte schwarze irdene Tönnchen für Mehl, Honig und Schmalz.

mester villával együtt csinálta. Azonban a villa nem tartozik
szorosan evőeszközeihez. A régi ismert falusi vőfélyhivogató is
így végződik :
Kést kanalat hozzanak,
Hogy éhen ne maradjanak.
Annyi tény, hogy a anyán aki enni akar, késének, kanalá-
t
nak kell lenni. Akinek nincs, nem eszik. A parasztkések leg-
ősibb formája a zsidóbicska. A debreceni és tiszántúli magyar
csak ezt az egyetlen zsebkést hívja bicskának, a többit késnek.
Teljes neve : két krajcáros zsidóbicska, rövidítve zsidóbicska,
ritkán bicska. Tréfásan bicskura- hutykura néven szokták
nevezni.
A bicska áll egy puhafanyélből és egy pengéből. A fanyél
hengeralakúra van esztergályozva. Hosszában rés van vágva,