Page 209 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

369

ebbe hajtják a pengét, ha nincs rá szükség. A fanyél felső végén
széles fémgyűrű van. Ez a bicska nyaka. Ez a fémgyűrű ki van
vágva a penge nyaka részére. A nyél feje egy szeggel át van
ütve a penge arfására. Ezen mozog a penge. Ha a pengét erő-
t
v
sen feszítjük, kitágul a nyak, kivágja a asgyűrűt. Ekkor a bicska
nyakó lesz. A bicska szegény napszámos embernek általános kése.
Érdekes a bicska kiherélése. A gazdája vásárlás után kiheréli,
mint mondja, hogy ne kóborogjon vagy el ne lopják. Ez a meg-
jegyzés módja. Âz egyszerű ember a kését és kanalát is meg-
jegyzi. De a tréfás szerszámot még nagyobb örömmel. Ha az

Fig. 114. ábra.
Virágos és zöldmázas mézes, túrós nagytál. Déri múzeum.
Grosse Honig- und Topfenschüsseln mit Blumen geziert und grün
glasiert. Déri Museum.

evőszéken hagyja, azonnal felkapja a másik, és a végén a szembe-
való oldalon levágja a végét.
Kiheriltem a kend bicskáját, hogy el ne kóborogjík !. . .
t
Innye az anyád ezzit-azzát csúffá etted ! — förmed rá
amaz és ha fiatalabb emez, még meg is üti. Aki mindig elhagyja
a bicskáját, azét mindig kiherélik, úgy, hogy végre egész hegyes
lesz a bicska nyele. Ez már szégyen, tulajdonosát evés közben
mindig csúfolják. Jót nevetnek rajta. Noha a másik betváros
kis kése is elhánvódik.
Nem láttad a késem hé? !
Elment, a gazdáját keresi ! — tréfálja a kérdezett.
— Két szúnyog vitte vasrúdon ! — tódítja az asszony.
A bicskát, hogy el ne vesszen madzagra, vagv galandra
kötötték és úgy hordták a zsebben vagy lógott a hasán. Ebből is

21