Page 191 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

351

fogva inkább gyomorerősítő orvosságnak mint élvezeti cikk-
nek tartotta. Gyakran a maga ízlése szerint fel is készítette.
Kétféle pályinka volt divatos :
Dióspályinka. A tiszántúli módosabb helyen a kamara,
vagy pince vaklyukában állott egy bütykös, később egy üveg
dióspályinka. Ez úgy készült, hogy májusban a gyenge diót
gerezdekre vagdalták, belerakták az üvegbe, vagy a butykosba,
ez volt az ágy. Erre pompás kisüstönfőtt pályinkát töltöttek.
Hagyták pár hónapig érni, azután fogyasztották, mikor fogyott
róla, megtöltötték újra. A diópályinka nagyon megbecsült ital
volt. Reggelenként egy-két pohárral megittak. Ha megcsömör-
löttek, három pohárral is. Használták meghűlés, fejfájás, nátha

Fig. 96. ábra.
Jobbra kanta, balra korsó.
Krug und Kanne mit Warzen.

ellen is. Én még most is artok és megkóstolgatom ezt az ősi
t
italt.
Szintén betegség ellen használták a paprikás pályinkát is.
Ha valakinek gyomorrontása, csömörje volt és dióspályinka
nem volt a háznál, egy porciós üvegbe jó pályinkát töltöttek.
Abba két késheggyel jó erős paprikát tettek, jól felrázták és
megitták. Az erős ital majd kirágta az ember gyomrát, de a csö-
mört kettévágta. Öreg vincellérem még az idén is ezt ivott,
mikor hasmenése volt és örömmel újságolta, hogy betegsége
elmúlt. Én nagyon erősnek tartom. Nagyatyám állítása szerint
1873-ban, mikor Debrecenben kolera volt, az egész rokonság
naponként háromszor ivott paprikás pályinkát és senkinek
nem volt semmi baja. Elfogyott 60 liter pályinka, de amint
mondta, volt a háznál elég.