Page 185 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

345

Pályinkafőzés és árulás.
A cívis a kertekben sok gyümölcsöt termelt. A gyümölcsöt
összegyűjtötték mosléknak (cefre), őszre kifőzték kisüstön, mely
minden kertben nem egy volt. Szüretkor a törköt betaposták
félfenekű hordóba, etejét jó magasan beföldelték és tt kiforrott.
i
t
Télen a megért törköt kifőzték íörkőpályinká-nak. Tavasszal a
bort lehúzták, a seprőt kifőzték seprőpályinká-nak. Ilyenkor sok
savanyúbort is kifőzettek (régi nyelven kiégettek) és ebből lett
az égettbor.
Minden főzésnél az első leeresztést vadká-nak nevezték.
Sőt ebből az első féllitert külön vették. Ez a rézeleje volt, melyet

I

Fig. 92. ábra.
Könyvalakú pályinkás bütykösök a Déri múzeumban.
Buchartige irdene Flasche. Déri Museum.
nem ittak meg, hanem fájós tagok megkenésére, orvosságnak
használták.
A pályinkát és égettbort az égettborosok főzték és az asszo-
nyok összeszedték és a piacon árusították. De adóztak a város-
» nak. „Az égettboros asszonyok instanciájára határozza a városi
tanács, — 1666-ban, ez esztendőben is csak húszan legyenek,
a summát is aszerint fizessék, többel nem szaporítjuk. 1 Három
év múlva, tehát 1669-ben eggyel felemelik számukat, határozván :
Az égettborosok legyenek számszerint 21, Ferenc Deákné
adjungáltatik s annuatim fizessenek 380 Rhenes forintot. 2
1676-ban az égettborosok száma 25. Mindenik adjon külön-
külön 20 Rhénes forintot, felét Szent György napjára, felét

1 Városi jegyzőkönyv. 1666. 256. DVL.
2
Városi jegyzőkönyv. 1669. 380. DVL.