Page 179 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 179

339

       kenyerét  otthon  is  meglelem",  a  szomszédasszonyt  forgatja.
       Egy  pár  városi  legény  is  bevetődik.  Lő  kettőt.  Van  ijedség.
      Kancsó  bor  a  díja.  Rakétát  ereszt  a  másik.  Megáll  mindenki,
       nézik  a  gyönyörű  tűzijátékot.  Alig  bomlik  széjjel  a  fénykéve,
       már  sistereg  a  másik  tűzgolyó  felfele.  Nem  táncol  már  senki,
      a  cigány  hegedűjébe  is  beleszakadt  a  nóta.  A űzijátékot  nézik.
                                                  t
      Itt  megszűnt,  a  másikban  kezdődik  a  rakétázás,  lövöldözés.
       Ünnepi  hangulatban  van  az  egész  kert.
           Régi  szokás  ez,  mert  már  1793-ban  tanácsi  intézkedést
      tett  szükségessé.  „A  szüret  október  2-án  lesz.  Szokásban  van,
      hogy  puskával,  ágyúval  lövöldöznek  és  azért  sok  kárt  okoznak
      emberben,  állatban,  ezért  eltiltatik", 1  hirdeti  meg  a  Tekintetes
      Tanács.  Itt  nem  esik  ilyen  baj.
           Jól  beesteledett.  Még  két  hordó  bort  hazaküldött  gazd-
      uram,  a  többi  megfér  a  pajtában.
           —  Na  Józsi  !  lg  a  kunyhó,  ropog  a  nád  !  —  húzd  csak
      frissen,  de  szívesen,  hadd  rázzuk  meg  a  pendelyt  a  fejírcselé-
      deken.
           —  Ugyan  hagyja,  ne  beszíjjík  mán  ilyen  sajtalan  beszídet  !
      —   feddi  az  asszony.
           —  Nem  értesz  Te  ahhoz,  anyjukom  !
           A  zene  felzendül,  táncolnak  venyigetűz  mellett.
           A  debreceni  cívis  nem  törődött  a  borával,  bár  hangsú-
      lyozta,  hogy  a  szőlőt  csak  hámozva  szereti  !  Azt  dalolgatta
      jókedvében  :
                 Nem   iszok  bort,  csak  a  szőlő  levit
                 Azt  is  csak  úgy,  ha  megszűrik  elébb.
           Meg  is  itta  a  bort,  de  nem  gondozta.  Ha  kiforrott,  meg-
      töltötte  a  hordót,  azután  a  seprőn  hagyta  egészen  március
      végéig,  azt  tartva,  hogy  a  bornak  a  seprő  az  ágya.  Azután  le-
      húzta  és  így  hagyta,  míg  meg  nem  itta,  vagy  el  nem  adta.
           Már  a  XVI.  század  közepe  óta  a  bort  és  minden  szeszt  a
       város  mérette  saját  csapszékeiben.  Méretett  pedig  gyengébb
      kerti  borokat  és  erősebb  hegyi  borokat.  Szűcs  István  szerint
       Debrecen  város  tanácsa  jövedelmének   gyarapítására   már
       1572-ben  behozta  a  borfogyasztási  adót.  Sőt  Báthori  István
       erdélyi  fejedelem  1583-ban  kelt  szabadalmi  leveleire  hivatkozva
       1591-ben  behozta  a  bormonopoliumot. 2  Magánosoknak  bort  mér-
       ni tilos  volt,  aki ezt cselekedte,  vakbort  mért  és  büntetés  alá  esett.
       De  azt  is  megbüntették,  aki  vakbort  ivott.  Vakbor  büntetés
       1811-ben  10  forintról  200  frtra, 80 frtról  400  frtra  emeltetik. 3
       A  vakbort  ivó  fizet  3  frt  helyett  15  frt-ot,  denunciáns  kap
           1  Városi  jegyzőkönyv.  1793.  693.,  és  722.  §§.  DVL.
           2  Városi  jegyzőkönyv.  1572.  257.  1.
           3
             Szűcs  István  id.  m.  I.  K.  213.  és  II.  634.  11.
                                                              2 0 *
   174   175   176   177   178   179   180   181   182   183   184