Page 178 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

338

ülnek. Eltemetik a nem kevés maradékot. Isznak. Elmennek.
Kerülnek egyet estig.
Délután egész víg az élet. A békák ropognak, a pisztolyok
szólnak. Ha egy kis szünet van, nóták töltik ki. Ünnep volt
ilyenkor régen a debreceni kertben. Víg ünnep.
Még ent van a nap. A szedést elvégezték. Mosdanak, öltöz-
f
nek a leányok, asszonyok. A férfiak a kád és a hordó körül
foglalatoskodnak. A gazda fáradhatatlan a tréfában és a bor
kínálgatásban. Sokat foglalkozik a fejir cselédekkel. Ma neki
szabad, a gazdasszony megengedi. Igaz, hogy gazduram nem
is nagyon kérdi. Egyik hordó a másik után telik. Minden hordó
mellé egy törköt löknek ki.
A szekér már jön is a mustért. A sógor intézkedik. Megkötik
egy kővel a szekér hátulsó kerekét, leveszik a saroglyát, oda-
támasztják a korcsolyát. Mennek a hordóért. Fűdugóval jól
bedugják, megfogják, kihajtják. Korcsolyára fordítják, erősen
megfogják, felhajtják. A végét belökik. Egy fiú felemeli a
korcsolya végét. Két ember a szekérre ugrik. Na szegjítek
befele ! — szól a gazda. Addig nyiszálják jobbra, balra, a hordó
előremegy. Jól van ! — hangzik kórusban. Egy kéve venyigét
tesznek két oldalt mellé. Tágítsd meg a dugót benne ! — Jöhet
a másik. Ezt is felteszik, megkötik, mehetnek haza.
Abroncshúzót, kalapácsot vigyenek, mert lerúghatja az
abroncsot, mondja az előrelátó gazda. — Itt van, mutatja a
vincellér.
Meleg napon a bor hamar forr, ilyenkor a dugót kiveszik
belőle és pipát tesznek a hordóba. Ez napraforgó kóró, bele
kiszedve, derékszögbe összetéve. A hordóba szolgáló rész
30—40 cm., a másik 20 cm. Gyors esetben nem is hajtják meg,
hanem vesznek hosszú üres napraforgó kórót, dudu-t dugnak
bele és így biztosítva van, hogy a must rázásközben nem fut ki.
Otthon négy ember a szekérről leveszi, Boreresztő kötéllel a
pincébe leereszti, az ászokra gördíti, hogy felső lyuka pontosan
felül legyen. Az elejét felpóckolja, hogy forrás után a seprű ne
az akna szájához folyjon, hanem hátra menjen. A dugót kiveszi
és pihenni hagyja. Kivesz belőle, forrásra helyet hagy. A must
egy darabig édes, később csípős lesz, ha forrni kezd. Ha nagyon
erősen forr, egy kivájt disznótököt tapasztanak rá, és ebbe
pötyög, nem fut ki.
Odakint a kertben a jókedv csak emelkedik. Esznek, isznak.
A cigány is megkerül újra. Most már vígat húz. Táncra kereked-
nek. A fiúk a leányokat, a férfiak a menyecskéket táncoltatják.
A taposó a kádban a szőlőn tácol oly dübörögve, hogy majd
á
kirúgja a kád fenekét. A szomszéd is tjön. A szomszéd asszonyt
hívja meg. Szépen, lassan, öregesen járják. Jönnek a fiúk a
szekéren, belevegyülnek a táncolók közé, a csősz a vincellért
ugratja, a gazda pedig azzal a szabadkozással, hogy ,,a magam