Page 175 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 175

335

      sort  vettek,  levágták  a  szőlőfürtöket,  kosárba,  dézsába  tették,
      a  venyigét  pedig  elvágták  a  karótól,  hogy  közé  lehessen  látni.
      A  szemet  elhullatni  nem  volt  szabad,  ha  elhullott,  fel  kellett
                                            f
      szedni,  száraz  levelet  nem  szabad  volt  a ürtök  közé  tenni,  mert
      felitta  a  mustot.  A  puttonosok  meg  ott  jártak  a  szedők  után,
      ha  leltek  egy  billenget  a  leányoknak  meghúzták  a  fülét,  az  öreg-
      asszonyokra  rámordultak.
          A   hordót  egy  vedérnyi  diófalevél-főzettel  kiforrázták.
      A  forró víz  összerántotta  az  elszáradt  hordót  és  jó  szagot  adott
      a  sokszor  állottszagú  hordónak.  Mikor  kiforrázták,  hidegvízből,
      háromléből  kimosták,  az  utolsót  bennehagyták  a  hordóban.
      Délfele  már  a  szőlőskád  tele  volt.  A  sajtó  is  le  volt  állítva,  a
      vincellér  hozzáfogott  taposni.  A  nadrágja  szárát  térgyen  felül
      felgyűrte,  a  lábát  melegvízzel  megmosta,  beleugrott  a  taposó-
      kádba.  Beadták  neki  a  vastagfonalból  ritkán  szőtt  bornyomó
      zsákot.  A  kád  szélébe  vert  fejetlen  szegbe  akasztotta  a  zsák
      szája  két  szélét.  Két-három  fatál  szőlőt  töltöttek  bele.
          —  Na  komám,   mostmán   táncojjík  ken'  !
                                                j
          A koma  ráugrott  a  zsák  szőlőre  és vígan árta  rajta.  A  szőlő
      leve  pedig  vígan  csorgott  a  zsákon  át  a  kádlyukán  a  földbe
      ásott  kád  alá  való  kádba.  A  nyomó-ember  csak'taposta  a  szőlőt,
      csavarta  a  zsákot,  hogy  a  szőlőszem  kipukkanjon,  csak  a  szőlő
                                                         i
                                                j
      haja  és  kocsánya  maradjon.  Mikor  már  nem ött  lé  — tt  a  zsák
                      á
      törkő  !  —  szól  és tnyújtja  a  szőlő-adónak.  Ez  kitölti  a félfenekű
      tórkős  hordóba,  ad  újabb  szőlőt  és  egy  pohár  jó  savanyú  bort,
      hogy  a  taposónak  jobb  kedve  legyen.
          A  puttonosok  is  jó  sűrűen  járnak.  Jó  termés  van.  A  boros
      orrost  meg-meg  „szagolják".  Jókedvük  van,  a  szedőlányokkal
      már  nagyban  csintalankodnak  úgy,  hogy  azok  a  dézsát  akarják
      a  fejükhöz  vágni.  Nem  teszik,  a  fiúk  kérlelik  őket.
          A  törkő  is  szaporodik.  Teknővel  rakják  a  sajtóba.  Csömö-
      szölő  fával  egy  erős  ember  üti  a örköt.  Telecsömöszöli,  ráteszi
                                      t
      a  bolhát.  A  bálvány-fát  ráfordítja.  A  monyát  (csavarja  feje)
      bolhára  teszi.  Az  orsón  vaskarika  van,  abba  egy  csapófát  tesz.
      „Na  fiúk,  szól  a  puttonosoknak,  húzzátok  meg  jól."  Ő  maga
      egy  dézsát  tesz  a  sajtó  alá.  A  fiúk  csavarják.  Recseg  az  ócska
      faalkotmány.  A gazda  az  orsót  hájjal keni,  hogy obban  forogjon.
                                                   j
      Folyik  az  édes  must  a  szarucsapon.
          —-  Na,  hadd  ájjik,  hadd  szájjik  !  —•  rendelkezik.
                                                         p
          A  fiúk  elmennek,  mert  már  a  szedők  kiabálnak  : uttonos  !
      potrohos  !
          A fiúk  sietnek,  a  leányok  töltik  a  szőlőt,  dalolnak.  Hangzik
      a  kert.
          Egy  másik  imfámis  fiú  bikát  vet  el.  Ez  a  jószág  nem  egyéb,
      mint  összehajtott  papírpakolásban  elhelyezett  puskapor,  mely-
      ből  kanóc  ér  ki.  Ha  a  kanócot  begyújtják,  ahány  hajtásban
      begyúl  a  por,  annyit  robban  és  ugrik.
   170   171   172   173   174   175   176   177   178   179   180