Page 175 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

335

sort vettek, levágták a szőlőfürtöket, kosárba, dézsába tették,
a venyigét pedig elvágták a karótól, hogy közé lehessen látni.
A szemet elhullatni nem volt szabad, ha elhullott, fel kellett
f
szedni, száraz levelet nem szabad volt a ürtök közé tenni, mert
felitta a mustot. A puttonosok meg ott jártak a szedők után,
ha leltek egy billenget a leányoknak meghúzták a fülét, az öreg-
asszonyokra rámordultak.
A hordót egy vedérnyi diófalevél-főzettel kiforrázták.
A forró víz összerántotta az elszáradt hordót és jó szagot adott
a sokszor állottszagú hordónak. Mikor kiforrázták, hidegvízből,
háromléből kimosták, az utolsót bennehagyták a hordóban.
Délfele már a szőlőskád tele volt. A sajtó is le volt állítva, a
vincellér hozzáfogott taposni. A nadrágja szárát térgyen felül
felgyűrte, a lábát melegvízzel megmosta, beleugrott a taposó-
kádba. Beadták neki a vastagfonalból ritkán szőtt bornyomó
zsákot. A kád szélébe vert fejetlen szegbe akasztotta a zsák
szája két szélét. Két-három fatál szőlőt töltöttek bele.
— Na komám, mostmán táncojjík ken' !
j
A koma ráugrott a zsák szőlőre és vígan árta rajta. A szőlő
leve pedig vígan csorgott a zsákon át a kádlyukán a földbe
ásott kád alá való kádba. A nyomó-ember csak'taposta a szőlőt,
csavarta a zsákot, hogy a szőlőszem kipukkanjon, csak a szőlő
i
j
haja és kocsánya maradjon. Mikor már nem ött lé — tt a zsák
á
törkő ! — szól és tnyújtja a szőlő-adónak. Ez kitölti a félfenekű
tórkős hordóba, ad újabb szőlőt és egy pohár jó savanyú bort,
hogy a taposónak jobb kedve legyen.
A puttonosok is jó sűrűen járnak. Jó termés van. A boros
orrost meg-meg „szagolják". Jókedvük van, a szedőlányokkal
már nagyban csintalankodnak úgy, hogy azok a dézsát akarják
a fejükhöz vágni. Nem teszik, a fiúk kérlelik őket.
A törkő is szaporodik. Teknővel rakják a sajtóba. Csömö-
szölő fával egy erős ember üti a örköt. Telecsömöszöli, ráteszi
t
a bolhát. A bálvány-fát ráfordítja. A monyát (csavarja feje)
bolhára teszi. Az orsón vaskarika van, abba egy csapófát tesz.
„Na fiúk, szól a puttonosoknak, húzzátok meg jól." Ő maga
egy dézsát tesz a sajtó alá. A fiúk csavarják. Recseg az ócska
faalkotmány. A gazda az orsót hájjal keni, hogy obban forogjon.
j
Folyik az édes must a szarucsapon.
—- Na, hadd ájjik, hadd szájjik ! —• rendelkezik.
p
A fiúk elmennek, mert már a szedők kiabálnak : uttonos !
potrohos !
A fiúk sietnek, a leányok töltik a szőlőt, dalolnak. Hangzik
a kert.
Egy másik imfámis fiú bikát vet el. Ez a jószág nem egyéb,
mint összehajtott papírpakolásban elhelyezett puskapor, mely-
ből kanóc ér ki. Ha a kanócot begyújtják, ahány hajtásban
begyúl a por, annyit robban és ugrik.