Page 170 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

330

első kápán, a szekeres a kaskaróba, vagy a sallangba akasztva.
Egy-kétnapi eleség elfért benne.
A tarisznyának régi faja a bőrből készült tarisznya. Ezt
rendesen szőrösbőrből csinálták úgy, hogy a külső része szőrös.
Anyaga birka, a csínosabbaknak borjúbőr. Birkabőrből készül
nagy tömlő. A birkatömlőt a nomadizáló juhászok használ-
ták eleségtartásra, míg a borjúbőr tömlőt inkább dohánytar-
tásra, a tarisznyát eleségtartásra használják. Szegényember,
ha lovon megy, fehér zacskóba tesz egy étel kenyeret, szalon-
nát, beköti a zacskó száját madzagánál fogva, a nyeregkápára

Fig. 89. ábra.
1. Átalvető kiterítve. 2. Szeredás oldalfonata. 3. Szeredás. 4. Szere-
dás kinyitva.
1. Satleltasche. 3—4. Brotsack.

akasztja és megyen. Ha csak szőrin üli a lovat, a aját nyakába
s
akasztja és úgy lovagol. A jobb gazda a szeredást akasztja a
kápába és úgy lovagol.
A szeredásban is olykor megfogyik az ennivaló, a gazda
meg nem törődik a cselédekkel. Ezt kesergi a régi debreceni
nóta :
Két szegírx legín Két vereshagyma
Szántana szegín Van a szeredásba.
De nincs kenyere Keserű magába'.
Haj bizseréré keserű magába.
Huncut a gazda
Nem níz a napra
Csak a szíp asszonra.