Page 173 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 173

333

      jókora  szalonnát  vág.  Ügy  vágja,  hogy  vékonya,  vastagja
      egyformán   essék.  Egy  jó  darab  sóshájat  is  tesz  pergelni.  Még
      egy  szilke  zsírt  tesz  fel  szalonna  kímélése  végett.  A  kisebb
      kásás-zacskóba  köleskását  végül  egy  zsákba  kolompirt,  egy
                                               f
      néhány  fej  vöröshagymát  és  kevesebb  fej okhagymát  tesz  és
      kész  a  heti  eleség.
           —  Na  hé  !  tegyél  egy  kis  gazt  is  a  kasba  az  elesígnek  !
         mondja  a  gazda  a  kocsisnak.  Ez  egy  öl  szénaízíket  a  kasfarba
      tesz  fel.  Míg  a  szekérre  a gazdasszony  vagy  a  szolgáló  hozza
      először  az  íteles fazekakat.  A kocsis egyenként  ülteti  a  dús  gazba,
      egyenlő  távolságra  egymástól,  hogy  össze  ne  koccanjanak  és  a
      rázást  is  kibírják.  Ezután  a  zacskókat  rakja  jól  fel.  Ezek  elébe
       jönnek  a  kenyerek,  elébe  a  kolompiros-zsák.  Az  eleség  fel  van
      pakkolva.  Legfeljebb a  kaskaró-ba  akasztanak  még  egy  abrakos-
      tarisznyát,  melyben  van  a  gazdának  egy  kis  maradék  tyúkhús
      és  egy  üveg  bor.  A  kocsis  veszi  a  ponyvát,  betakarja  az  elesíget,
      hogy  ne  süsse  a  nap,  ne  lepje  a  por  a  hosszú  mezei  úton.
           Az  eleség  előtt  a  gazdának  csinál  szalmából  ülést,  erre  az
      óriási  bundát  összehajtva  felteszi,  a  kocsis  magának  a  faülést
                                                 t
                      v
      felteszi, befog és asárnap  délután  kimennek  a anyára,  egy  hétre.
             t
           A anyán  száraz  eleséget  (tészta,  kása,  só,  paprika)  az  elesí-
      ges  ládába  teszik.  Ez  a  láda  bükkfából  készült,  nagyon  szépen
       díszített.  Elfér  benne  egy-két  heti  eleség.  A  kenyeret  a  pócra
       teszik,  hogy  hadd  járja  a  levegő,  különben  megpenészedik.
       Az  íteles  fazék  az  íteles  szuszik-ba  kerül.  Csak  akkor  veszik  le,
       mikor  melegíteni  akarnak.
           Egy  hét  múlva  a zacskók  kiürülnek,  piszkosak  lesznek.  A
       gazda  összeszedi,  a  sok  piszkos  zacskót  a  legnagyobba  dugdossa
       és  hazahozza  kimosni.  A  tisztába  pedig  újra  elesíget  visz  ki.

                    XI.  A  magyar    ember    itala.

           A  debreceni  és  tiszántúli  magyar  elsősorban  vízivó.  Leg-
       főbb  vágya,  jól  lakjék  és  jót  igyék  rá.  A  vizet  ásott  kutakból
       issza.  Ez  a  víz  nem  egészséges,  mert  a  felső  talajvíz  jön  össze
       az  ásott  kutakban  és  abban  temérdek  salétromsó,  sziksó,  eset-
       leg  keserűsó  és  még  több  szerves  anyag  van.  Nem  csuda  a  fal-
       vakban  gyakran  felüti fejét  a  ragályos  betegség.  Némelyik  kútat
       mélyebbre  kell  ásni,  ebbe  jobbízű  víz  jön  össze,  erre  nagyon
       sokan  is járnak,  ez  a  jó  kút,  míg  a  másik  rossz  kút  és  ide  kevesen
       járnak.  A  közmondás  is  azt  tartja  :  „sokan  járnak,  mint  a  jó
       kútra  !"
           Az  ásott  kutak  lehetnek  sírkutak,  gödörkutak  és  kávás-
       kutak.  Az  első  mélyebb  ásott  kút,  deszkával  be  van  fedve,  hogy
       éjjel  bele  ne  essék  valaki,  a  második  is  hevenyészett  gödör
       valamely  vízállás  mellett.  Ebben  összegyűl  a  víz  és  ezt  isszák,
       a  káváskút  rendes  kiépített  bélelt  mély  kút,  melyben  a  bélés
   168   169   170   171   172   173   174   175   176   177   178