Page 168 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 168

328

            kasszája  javára.  Az  áldomás  ivásra  mindig  találtak  alkalmat
            a  céhek,  gazdák,  kereskedők.  Társulatoknál  alapszabály  szerint
            biztosítva  volt. 1
                                    Ünnepi  ételek.
                Óesztendő  utolsó  napján  kappant  sütöttek,  mert  visszafelé
            kapar.  Űjév  első  napján  malacot  főztek,  sütöttek,  mert  előre
            túr.  Nagypénteken  cibere,  szabógallér,  jó  tepertősen  túrósán,
            aszaltgyümölcs  megfőzve.  Nagyünnepeken   tyúkhúsleves,  töl-
            töttkáposzta,  kalács  az  ebéd.
                Divat  volt  Debrecenben  a  régi  világban  ünnepet  köszön-
            teni  :  karácsonykor  betlehemesek  jártak,  újévkor  kántálok.
            Húsvét  másodnapján  locsoltak,  pünkösd  másodnapján  az  egész
            város  kirándult  a  Nagyerdőre.  Az  ünnepekkor  sok  járó-kelőnek
            kalács,  bor,  pálinka  járt.  Ámde  nagyobb  gazdáknál  megjöttek
            a  házi  cigányok,  azok,  akik  a  gazda  gyermekeinek  alkalmakkor
            (kézfogó,  lakodalom)  muzsikáltak,  elhúzták  az  öreg  gazda  hall-
                                                t
            gató  nótáit.  Nem  kértek  semmit,  de erített  asztal  várta  őket.
            Malac  sült,  jó  bor  rá.  Többet  kaptak,  mint  gondolták.  Ünnep
                                  t
            elsőnapján  mindenki  a emplomba  ment,  csak  ünnep  másodnap-
            ján  szórakoztak.  Ünnepet  köszöntött  : Boka  Károly,  Rácz  Ká-
            roly,  Zsiga  Józsi,  Magyari  Imre.
                           X.  Az   utasember    eledele.

                A  pásztor,  a  kocsis  az  ennivalót  a szűrujjába  hordja.  A  szűr
                r
            az  a uhadarab,  amelyet  nagyon  ritkán  öltenek  fel, hanem  vállra
            vetik  s  a  nyakon  összecsatolva  viselik.  Az  ujja  rendesen  be  van
            kötve,  a  bekötés  úgy  történik,  hogy  az  ujját  kifordítják,  ráncra
            szedik  és  madzaggal  jó  erősen  bekötik,  ezután  visszafordítják.
            Ez  a  bekötött  szűrujj.  Az  egyik  szűrujjban  rövid  időre  való
            eleséget  és  kést,  a  másikban  a  pipát,  dohányzacskót,  erszényt
            bugyelárist  tartják.
                Erről  mondja  a  nóta  :
                         Bevan  az  én  szürömujja  kötve  ;
                         Barna  kislány  ne  kaparász  benne.
                         Az  egyikbe  acél,  kova,  tapló
                         A  másikba  százforintos  bankó.
                Ámde   a  pásztor  sincs  mindig  ilyen  jólétben,  mert  néha  így
            búsong  :
                         Füstöt  lökött  a  Citrahát.  . .
                         Mos'  szógálok  huncut  gazdát.
                         Száraz    k  e n  y  i  r  a  szűru  /  /ba
                         Nehezen  csúszik  magába.

                1  Városi  jegyzőkönyv.  1737  okt.  17.  Déri  múzeumban.
   163   164   165   166   167   168   169   170   171   172   173