Page 164 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

324

a konyhán megtüzesítették és az edény felszínén húzgálták
és felégették a bőrszerű felső réteget.
Csinálták még az ecetet bükkfaforgácsból is. Egy 25—30
literes hordót bükkfaforgáccsal töltettek meg. Ezt égettborral
leöntötték, töltöttek bele égettbort, vagy más szeszt is és az
így keletkezett ágyat érni hagyták. Mikor megérett, langyos bort
töltöttek rá. Csapot ütöttek bele és megeresztették annyira, hogy
csepegjen. A lecsepegett anyagot újra feltöltötték úgy, hogy
szépen megsavanyodott. Ezt az ecetet nagyon szerették.
A lencséből is csináltak ecetet éspedig úgy, hogy a lencsét
megpirították, de úgy, hogy meg ne égjen. Tettek hozzá mézet,

Fig. 87. ábra.
Ecetágy tartó cseréphordó.
Irdenes glasiertes Fass als Essiglager dienend.

azzal összekavarták, töltöttek rá egy kevés szeszt, egy kis
ecetet és így érni hagyták. Ez volt az ágy. Mikor ez megérett,
langyos vízzel, esetleg borral felöntötték és meleg helyen
erjedni hagyták. A nagyközönség részére a sóárulók társasága
árulta az ecetet. A só és az ecet volt a magyarnak két legközön-
ségesebb szükséglete.
Hallottam ecetet készíteni almából, málnából, gyümölcs-
ből, de ez már az újabb kor vívmánya. Ma az ecetgyárak a
kényelmes asszonyok részére teljesen feleslegessé teszik az ecet-
készítéssel való bajlódást.
Kerti sáfrány. A kerti sáfrányt rossz sáfránynak nevezi a
magyar, szemben a külföldi jó sáfránnyal. A falusi vagy a
paraszt kiskertek díszei. Kórója jó védelem a virágágyaknak.