Page 167 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 167

327


       mester!  1713-ban  már  többet  kívántak.  A  fésűsök  és  gomb-
       csinálók  ilyen  mesterasztalt  tartoztak  adni  :
            1.  Tehénhússal,  velős  konccal  és  disznóorjával  elegyesen
       főzött  káposzta,  felül  eleven  borssal  meghintve.
           2.  Laskával  vagy  rizskásával  főtt  kappan  vagy  jó  kövér
       öreg  (nagy)  tyúk.
            3.  Malac  vagy  lúd,  vagy  rucahússal  főzött  fekete  lév.
            4.  Lúd,  ruca  aprólékjával  főtt  kása.
            5.  Egy  szép  és  jó  tehén  húsából  és  egy  kövér  tyúkból  ele-
       gendő  pecsenye.  Borra  pedig  tégyen  le  12  forintot. 1
            Halotti  toron.  Debrecenben  árpakását  főztek  marhahússal.
       A  halottat  az  elsőház-
       ban  siratták,  a  pitar-
       ban  pedig   a  szabad-
       konyhán  óriási  fazékban
       főtt  a  sok  hús  a  részt-
       vevő rokonoknak.  Mikor
       hazamentek   a  temető-
       ből,  a  halottas-szobá-
        ban  asztalt  terítettek
        és  ettek,  bort  ittak  bő-
        ven.  Bizony  néha  össze
        is  kaptak  a  hagyatékon.
        Sőt ami  illetlenebb  volt,  I  l                 \
       boros  emberek  daloltak—J      í                   i   C—
         b
        is ánatukban.  Ezt  a ha-           Fig.  88.  ábra.
        ladó  műveltséggel  maga  Lakodalomra  főzés  a  szabadkonyhán,
       a  közönség  hagyta  el.         Kochen  für  die  Hochzeit.
        Hajdúböszörményben  és
       a  Kiskunságon  juhhúsos  kását  főztek  a  halotti  torra.  Ezt
       toros  A'dsd-nak  nevezték.
            Csőszfogadáskor  és  gyepükerüléskor  a  debreceni  kertekben
       szintén  tort  tartottak,  zsírosperecet  és  szép  nagy  bőrös  teper-
       tőket  adtak  a gyűlésen  résztvevőknek  és bort ttak  rá bőven.  Min-
                                                 i
                                  a
       denki nnyit ehetett, hatott mennyi beléfért, de elvinni nem  volt
             a
                           i
       szabad  semmit.  Az  öregek  beszélik,  hogy  egyszer  malacállú  Pap
       Sámuel  uram  megfeledkezett  magáról  és  egy  tepertőt  és  egy
       perecet  a  zsebébe süllyesztett.  Ezt  észrevette  tréfás  szomszédja,
       Tóth  Imre  s  mikor  Pap  uram  különvéleményét  jelentette  be  a
       birtokos-társaknak,  egy  óros  bort  töltött  az  eldugott  eleségre.
       A bor  csurgott  a  zsebből.  Volt  nagy  hahota.  A zaj  lecsillapodásá-
       val  a  tréfamester  felállott,  emelthangon  kérvén  bocsánatot,
       a  jelenvoltaktól,  mondván  :  Ha  Pap  Sámuel  uram  jóltartotta
       zsebét, én meg  inni  adtam  ! 5—5  forint  volt  a  büntetés  a  kertség
            1  Városi  jegyzőkönyv.  1737  okt.  17.  Déri  múzeum.
   162   163   164   165   166   167   168   169   170   171   172