Page 172 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

332

hátára kapja és viszi. Bal szabad kezében a cserépkorsó van.
Ebből főzöget, éldegél egész héten. így tarisznyázik egész
nyáron, míg a munka tart. Nyáron csak kerül a tarisznyába
ennivaló, de jön a tél, mikor nincs kenyere s mikor nem tud
elszegődni. Ezért tréfálja a napszámost a debreceni gazda :
Nyáron, ha kérdem kendtektől : Mi van a tarisznyába? —- büsz-
kén felelik : pecsenye, kalács ! — Kora tavasszaí, ha kérdezem,
búsan mondják : A bocskorom ! — Szegényember többnapi
eledelét zsákban viszi. A különféle főzeléket tészta, kása, krumpli
fehér vászonzacskóba tartja és a zacskókat a zsákba rakja úgy,
hogy hátul a zsák fenekébe egy egész kenyeret, kolompirt, vas-
fazekat, az elejébe szalonnát, tésztát, sót, paprikát tesz. Ekkor
2
az egészet kétfele veszi úgy, hogy / 3 -ad része hátra, egyharmad-
része előre essék. A választásnál kétszer megcsavarintja és így
veszi a vállára. Szekeres ember is feltesz a zsákba egy-kétnapi
eleséget.
A debreceni gazda a várostól nagyon messze fekvő anyáján
t
gazdálkodik. Ez a gazdaság nagyon gyakorlatiatlan. Idejének
tetemes részét, gazdaságától 25—30 kilométerre bent tölti a
városban és innen intézkedik. Gazdaságába legfeljebb csak aratás,
tengeritörés idejére megy ki.
Mikor nincs kint, hazulról küld bentkosztos cselédeinek
élelmet. Egy ilyen élelmezés szombaton, vasárnap történik.
A kenyír már szombaton kisült. Az ételt vasárnap délelőtt
főzik. Fő az óriás fazék füstölt disznóhús a szabad konyhán.
Délben megkészíti a tömérdek vereshagymás ecetest. Kisebb
cserépfazékba, vagy ételes fabodonba rakja. Minden fazékba
megmondja, hogy hány emberre, hány ítel van. P. o. három
emberre két ítel. Azután pontosan beköti lantornával. Ez a
lantorna vagy marhahólyagból van, vagy hólyagpapír. A fazék
szájához mérten levág egy darabot, vízbe megáztatja. Ekkor
a fazék száját fehér vászonruhával letakarja, erre helyezi az
ázott lantornát. Jó erős spárgával leköti. Még azután meg-
lötyögteti, nem folyik-e valahol, lehet-e a szekérre felpakolni.
Az íteles-bodon szájára is fehér ruha kell. Erre jön a fedele,
melyet pecekszerű léccel szorítanak le. A gazdasszony a cserép-
fazekat jobban szereti, mert könnyebb tisztán tartani. De
hamar törik. A cserépedényben kevesebb a veszély, hogy az
ítel megposhad benne, viszont a fa nehezebben törik. Már a nagy
tornác könyöklőjén sorba ki vannak állítva a kenyerek, a faze-
kak. A vászonzacskók már elő vannak készítve. Legnagyobb
a tisztás zacskó. Kisebb, de sokkal erősebb a szalonnás zacskó.
Ezen sok folt is van, mert a macska sokszor megtalálja és ki-
rágja a zacskót. Ennél is kisebb finom vászonból készült a kásás-
zacskó, legkisebb a sós-zacskó.
Most egy óriási zacskó tésztát raknak, sót, paprikát is
hozzáteszi. Mialatt ezt összepakkolják, a gazda az ösztörüből egy