Page 169 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 169

329


           A  napszámosember,   kondásgyerek,  általában  a  szegény-
      emberek   tarisznyában  hordják  az  eleséget.  A  tarisznya  házi-
       vászonból  készült  erős  zsacskó,  mely  abban  különbözik  a  zacs-
       kótól,  hogy  nincs  korca,  nem  húznak  bele  madzagot,  hanem
       40—50  cm.  nagyságú  téglalap  alakú  zsákocska,  melynek  felül
       van  a  szája,  alul  a  feneke,  a  száján  önmagából  fedele,  mely  rá-
       hajlik.  Fedele  két  sarkában  madzag  van.  Ezzel  akasztja  a  nya-
       kába  és  úgy  csüng  az  oldalán.  Ezért  mondja  a  debreceni  ember
       átka  :  ,,A  koduló  tarisznya  dörzsölje  ki  az  oldalodat."
           A  tarisznyát  Szabolcsban  szütyő-nek,  Sárréten  bakó-nak,
       Debrecen  vidékén  szeredás-nak  nevezik.
           A  szütyő,  bakó  anyaga  erős  vászon  vagy  zsák,  a  szeredásé
       művésziesebb.  Kecskeszőrből  szőtt,  nagyon  erős  anyag,  fedele
       bőrrel  borítva.  Külön  kell  foglalkoznom  a  szeredással,  mely  jó-
                                    r
       módú  gazdáknak,  iparosoknak, átarti  számadópásztoroknak  na-
                    t
       gyon  kedvelt arisznyájuk  volt.  A  szeredást  szíjgyártómesterek
       csinálták  régen  éppen  úgy,  mint  ma  is.  Anyaga  erős  kecskeszőr-
       ből  szőtt,  durva  fehércsíkos  barna  szövetből  készült  40  cm.
                                                        2
       hosszú,  45  cm.  széles  tarisznya.  A  tarisznya  hátulja / 3  nagyság-
       ban  bőrrel  van  borítva,  mely  kereszt-  és  görbevonalakkal
       a  szövetre  van  varrva.  Az  első  részén  a  száján  van  ez  a  széles
       bőrözés,  viszont  alulról  is  van  egy  10  cm.  széles  bőrözés  úgy,
       hogy  a  40  cm.-es  lapból  mindössze  9  cm.  van  borítatlan.  Az  első
       hátsórész  két  oldalt  szíjjal  van  kikötve,  illetve  befonva  és  a
       fonatból  egy  4  és  fél  cm.  széles,  egy  méter  hosszú  folytatólagos
       szeredás-szíj,  mellyel  a  nyakba  akaszthatjuk.  A  szeredás-szíj
       jobboldalán  a  szájtól  10  cm.  magasan  4  és  fél cm.  átmérőjű  réz-
       karika  van,  ehhez  kötik  a  késhüvely  szíját,  a  baloldalon  szintén
       ennyi  távolságra  egy  kis  rézcsat  a  szíj  összecsatolására.  A  szere-
       dás  legszebben  kidolgozott  része  a  fedele.  A  fedelénél  két  oldala
       5  cm.  széles  kifogazott  fekete  bőrrel  van  borítva.  Erre  jön  egy
       szintén  kifogazott  5—6  cm.  széles  két  oldali  pirosbőr-szegés.
       Alján  a  szövet  kirojtozva,  a  rojt  felett  egy  8  cm.  széles  fekete
       bőrszegély,  melyen  zöld  zsinórral  tulipán  és rozmaring  ág  között
       a  magyar  címer  van.  És  rendesen  a  gazda  nevének  kezdőbetűi
       is  ki  vannak  kötve.  E  boríték  alja  ki  van  csipkézve  és  lyuk-
  *    gatva.  Alatta  egy  piros  bőrborítás  van,  melynek  alja ovább  ér
                                                          t
       mint  a  fekete  és  alja  körkörösen  kicsipkézve  és  kilyukgatva.
       Belseje  vászonnal  borítva,  ebből  egy  nagy  zseb  is van  alakítva,
       ebbe  jött  a  pogácsa,  pálinkás  üveg,  a  külső  nagyobb  részbe  a
       kenyér,  szalonna,  tőtött  hús.
           A  szeredásnak  szép  példányai  vannak  még  az  öreg  debre-
       ceni  jómódú  gazdáknál.  A  szegényebb  embereknél  egyszerűbb.
       A  háború  után  a  katonaságtól  szerzett  hátizsák  újabban  az  új
       divat  és  a  pénztelenség  erősen  kiszorította  a  használatból  ezt  a
       szép  tarisznyafajtát.
           A  szeredást  hordta  az  oldalán  a gyalogos,  a  lóhátas  a  nyereg
   164   165   166   167   168   169   170   171   172   173   174