Page 177 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

337

A hordó is megtelt musttal. Ereggy csak Józsi, hozz egy
marék füvet dugónak ! A mustos hordót mindig gazdugő-val
dugják be. Markában megsodorja és marékba szorítva sodorva,
csavarva, jól bedugják. Ami kimarad, azt öklével jól szétveri,
hogy lapos maradjon.
— Na fogjátok meg csak, gördítsétek arrébb !
A fiúk megkapják, a vincellér kiugrik a kádból és hátrálva
vezeti. Mikor a tetthelyen megállanak, a hordó száját felül-
hagyják, a hordót kétoldalt megtámasztják, a gazdugót kiveszik
és a szája mellé teszik. Otthagyják.
A szedők behozzák dézsájukban a szőlőt, kitöltik a kádba,
megmossák a kezüket, utána férfiak mosakodnak. A gazda várja
őket egy pohár pálinkával. A lányok szemérmesen elhárítják,
az Öregasszonyok egy félpohárral isznak, a fiúk bekapnak egy-
egy pohárral, a nyomó-ember, meg a sajtos két-két pohárral
isznak.
Asztalnál ülnek. Párolog a j óillatú juhhúsos kása. A gazda
leül. Kezébe veszi a kanalat. — Ámen ! — szól hangosan.
Egy jó félkanállal kivesz és eszi. A többiek is esznek.
A gazdasszony nem ül le enni, ő majd később eszik. Nézi,
hol ürül a tál és újat tesz helyette. Bort tölt a kancsóba, a gazda
kínálja a bort. Alig félóra és csak hideg maradék és csonthal-
maz jelzi a jóízű lakomát.
Megérkeznek a cigányok. Szüretet köszöntenek. Most csak
hallgatót húznak, estére jön a tánc. Rá is zendítik :
Megírik a szőlő nemsokára,
Árván marad a töke sorjába ;
Te is árván maradsz kisangyalom,
Mer mán nékem el kell masíroznom.

Ez a fiataloknak szól. Az öregeknek is húz egyet :
Őszi harmat hideg eső,
Ősszel írik meg a szőlő,
Ha megírik, bornak szűrik ;
Ezt a kislyányt firhe' kírik.
A taposó rászól a prímásra : „Te Józsi, hogy is mondja a
nóta?
Megírik még jövő ősszel a bakar
Mikor téged cifra szűröm bétakar.

No fiúk, most még van egy kis híja a dolognak ! — szól
a gazda a cigányokhoz ; egyetek, igyatok, majd délután foly-
tassátok !
Az asztal bomlik. Ki-ki munkahelyére áll. A cigányok le-
21