Page 143 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 143

278

                 Lepény,  debreceniesen  lepín,  Cigándon  lángos.  A  kalácsnak
                         t
             bedagasztott észtát  ha  megkelt,  zsemlyenagyságúra  kiszaggatja,
             vékonyra  elnyújtja,  megkeni  olajjal,  zsírral,  vagy  vajjal,  azután
             összehajtja.  Tetejét  tojással  megkeni,  megsüti  a  kemence
             fenekén.  Kiszedés  után  tollseprűvel  megsepri,  a  fenekét  zsírrál
             megkeni  és  készen  van.
                 Vizenkullogó.  Kábán  sütik.  y 2  liter  tejből,  hat  tojásból,
             négy  kockacukorból  és  annyi  lisztből,  amennyit  felvesz,  kavar-
             ják  meg,  még  egy  kis  sót  tesznek  bele.  Fehér  ruhába  teszik  és
             hidegvízre  teszik.  Hogy  a  vízben  el  ne  merüljön,  madzaggal
             a  fazék  füléhez  kötik.  A  tészta  addig  ül  a  vizén,  míg  meg  nem
             fordul.  Ha  megfordult,  megkelt,  ezután  deszkára  töltik,  kris-
             tálycukorban  megfordítják,  kivagdalják,  patkóalakra  hajtják,
             tepsibe  teszik,  melyet  előzőleg  megzsíroznak  s  a  kemencébe
             szép  pirosra  megsütik.  Ünnepi  eledel.


                       3.  A  zsirban  vagv  olajban  sült  tészták.
                 Ezeknek  a  tésztáknak  legegyszerűbb  fajtája  a  zsirban  sült
             kenyér.  Mikor  a  kenyér  már  keményre  szárad,  a  gazdasszony
             felkarézza.  Zsírt  olvaszt  a  lábosban  és  beleteszi,  megsüti  a
             kenyeret.  Ez  a  zsírban  jól  megpuhul,  kívül  kissé  megpirul  és
             finom,  ropogús,  ízletes  lesz.  Egy  ebéd  meg  megy  vele.
                 2.  Ebből  fejlődött  a  bundáskenyér.  A gazdasszony  leüt  egy
             pár  tojást,  felveri  és a  már  eléggé  száraz  kenyeret  belemártja
             a  tojásba,  mind  a  két  oldalát  megforgatja  lisztben,  hogy  jó
             bőven  vegye  fel, azután  újra  tojásba  mártogatja  és forró  zsírban
             szép  pirosra  süti.  Nagyon  pompás  eledel.  Én  jobban  szeretem,
             mint  bármely  rántott  szeletet.  Sok  ebéd  kitelik  belőle.
                 3.  A  rántotta  vagy  rátotta.  A  debreceni ember elég ritkán  eszik
             rántottát.  Inkább  bundáskenyeret  süt,  vagy  tésztát  gyúr  a
             tojással,  vagy  kolbászra  üti.  Előbb  szalonnatepertőt  süt.  A
             sósszalonnát  nagy  szeletekben  vágja  fel.  Azt  jól  megsüti.
             Zsírját  letölti  egy  szilkébe,  csak  annyit  hagy  meg,  amennyi
             elég.  Leüt  öt-tíz  tojást,  kanállal  felveri,  a  forró  zsírba  beönti.
             Úgy  megsüti,  hogy  felfordítja  és  nem  ragad  az  edényhez.
             Mikor  egyik  oldala  megsült,  egy  darabban  felfordítja  és  a
             másik  oldalát  pirítja  meg.  Azután  egy  darabban  a  tepertőre
             teszi  és  megeszi  kenyérrel.  Nagyon  zsíros,  nehéz  eledel.
                 4.  Fonatos  Kábán  karingó.  Ehhez jó élesztő, tojás, tej,  cukor,
             Debrecenben  újabban  citromhajat  is  reszelve,  finom  liszt  kell.
             Élesztővel  megteszik,  azután  teknőben  párnával  leborítják,
             hogy  jól keljen meg. Mikor megkelt,  a kisebb  mennyiséget  táblára
             borítják  és  innen  szaggatják  ki.  A  nagy  mennyiséget,  mint  a
             „Lacikonyhán"   szokták,  a  teknőben  hagyják,  és  onnan  szag-
             gatják  ki.  A kiszakítás  úgy történik,  hogy  a  gazdasszony  fehér
             abroszt  köt  maga  elé.  Előtte  sül  egy  nagy  lábas,  serpenyő  vagy
   138   139   140   141   142   143   144   145   146   147   148