Page 142 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

277

Egészen hasonló, de különös nevet visel a Kunságon a
bika nevű tészta. Ezt is kenyérsütéskor vágják le a kenyér-
tésztából. Vastagon elnyújtják, disznózsírral jó vastagon be-
zsírozzák. Két végét behajtják. A behajtást is megzsírozzák
és egymásra fordítják. Tepsiben a kemencében a kenyérrel
megsütik pirosra. Az ilyen négyrét hajtott tészta úgy néz ki,
mint egy könyv. Méretei tekintélyesek : 20 cm. hosszú, 14 cm.
széles és 5 cm. vastag. Nagyon jó, nehéz, zsíros eledel. Hogy

Fig. 51. ábra.
„Bika" nevű tészta Kunmadarasról. Déri múzeum.

t
miért nevezik biká-nak, nem udtam megállapítani. Talán azért,
mert nagy, nehéz tészta. A Nagykunságon a népnek ősi ele-
dele volt, ma már alig ismerik.
Aranygaluska. Ügy kell csinálni, mint a fánktésztát,
lisztes nyujtótáblára tölteni. Egy szalagot elvág belőle. Lisztes
táblán elvágja, belemártja a zsírba, diót, mandulát, mazsolát
szór rá cukrosán. Kasztrolyba teszi. Megsüti. Mikor kiborítja,
szétesik. Ez a jó.
Lepín. Kőtt tészta (liszt, tej, zsír, vaj, cukor). Mikor
a tészta jól kikelt, elnyújtják a tepsiben. Túrót felcukrozzák,
egy tojást ütnek bele. Ez a töltelík. Ezt a töltelíket beleteszik,
vagy a másik felével a tésztának befedik, vagy vékony szala-
gokkal kockásán befedik. Tepsiben megsütik. Felszeletelik.
Ez a túróslepín. Kedves eledele lehetett a debrecenieknek, mert
a nóta így szól róla :
,,Tepsibe sütik a lepínt,
Ügy csalogatják a legint.
Ha a lepínt megettítek ;
A lyányomat elvegyítek /"