Page 141 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 141
276
a palacsintasütőbe. A pép hamar megsült, elébb az egyik
oldalán, azután a másikon. Most kis túrót tettek a közepébe,,
vagy lekvárral megkenték összegöngyölítették, megcukrozták
és kész a palacsinta.
A pite. A palacsinta válfaja. Tojásból, tejből, lisztből
kavarják, sűrűbbre mint a palacsintának. Megzsírozott tepsibe
öntik jó vastagon. Kemencében sütik. Olykor egy kis élesztőt
is tesznek bele, úgy kavarják és sütik meg. Ez a kőtt pite.
A pépszerű tésztából sütött süteményeknek ősi fajtája a
kövönsült. Igazi ősi eledel, melyet az ázsiai nomádok ma is sütnek.
Én Szíriában és Palesztinában a nomád araboknál láttam.
Ternyey Istvánné a Bodrogköz legjobb sütő-főzője, egy
85 éves öregasszony szájavallása után így írja le a kövönsültet.
Az agyagpalakövet Géres községből vették. Ezt a nagy lapos
követ vaslábra tették. A vasláb alá jó parázs tüzet tettek.
Most nyársra húztak egy darab szalonnát és a forró követ jó-
erősen bedörzsölték vele. A tésztát árpalisztből vagy vótér-bői
kavarták. Az árpa vagy vótér lisztet előbb sűrű rostán áteresz-
tették, azután ritka szitán átejtették, majd sűrűn átszitálták.
Vízbe vagy ejbe kevés sót ettek, ojást ütöttek. Lassan hozzá-
t
t
t
keverték a lisztet, sűrűbbre hagyták, mint a palacsinta tésztát.
Fakanállal jól elkavarták s rácsorgatták a forró kőre. Amikor
a széle pirult, akkor megfordították és a másik oldalát sütötték.
Ha ez is megsült, levették és már fogyasztották is. Nagyon
dicsérték, akik ettek belőle. Ha egy megsült, újra megkenték
a követ szalonnával és csorgattak rá tésztát. Megesett, hogy
három-négy kövön sütöttek egyszerre. Ilyen kövönsültet nekem
is mutattak tíz évvel ezelőtt Tiszakarádon. 1
Később a követ elhagyták. Kiszorította a 30—40 cm. át-
mérőjű öntött vaskorong, mely három vaslábon állt. Ezt a
kész edényt kövönsütő formának nevezték később is. Ma már a
Déri Múzeumban őrzik.
Levelen sült. Csinálsz olyan tésztát, mint a palacsinta, csak
sűrűbbre. Ha megkavartad, tengeri csuhát, a Bodrogközön
suskó-t veszel elő, olyat, amelyik már meg van száradva. Azután
megkened kenőtollal, olajjal a csuhalevelet. Befűtöd a kemencét,
kipemetézed a fenekét, Most teszel a pépből egy jó fakanállal
a suskóra és ezt egy kis lapáton rakod a kemencébe. Mielőbb
megsül. Kiszedik és nagyon jó. Ősi magyar eledel, mely már
annyira kiment a divatból, hogy száz asszony közül kilencvenöt
nemcsak nem tudja megcsinálni, de nem is emlékszik rá.
A dübbencs-et úgy csinálják, hogy kenyérsütéskor a ke-
nyértésztából egy darabot levágnak, disznózsírral jól össze-
gyúrják, azután elnyújtják, megzsírozzák és felgöngyölik. Tep-
sibe teszik és megsütik. Jó erős tésztaétel. Szokták nevezni
dubbancs-nak, kőttes-nek vagy varjú-nak.
1 Özv. Ternyei Istvánné a múzeumhoz intézett levele.