Page 141 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 141

276

             a  palacsintasütőbe.  A  pép  hamar  megsült,  elébb  az  egyik
             oldalán,  azután  a  másikon.  Most  kis  túrót  tettek  a  közepébe,,
             vagy  lekvárral  megkenték  összegöngyölítették,  megcukrozták
             és  kész  a  palacsinta.
                 A  pite.  A  palacsinta  válfaja.  Tojásból,  tejből,  lisztből
             kavarják,  sűrűbbre  mint  a  palacsintának.  Megzsírozott  tepsibe
             öntik  jó  vastagon.  Kemencében  sütik.  Olykor  egy  kis  élesztőt
             is tesznek  bele,  úgy  kavarják  és sütik  meg.  Ez  a  kőtt  pite.
                 A  pépszerű  tésztából  sütött  süteményeknek  ősi  fajtája  a
             kövönsült.  Igazi  ősi  eledel, melyet az  ázsiai nomádok ma  is sütnek.
             Én  Szíriában  és  Palesztinában  a  nomád  araboknál  láttam.
                 Ternyey  Istvánné  a  Bodrogköz  legjobb  sütő-főzője,  egy
             85  éves  öregasszony  szájavallása  után  így  írja  le  a  kövönsültet.
             Az  agyagpalakövet  Géres  községből  vették.  Ezt  a  nagy  lapos
             követ  vaslábra  tették.  A  vasláb  alá  jó  parázs  tüzet  tettek.
             Most  nyársra  húztak  egy  darab  szalonnát  és  a  forró  követ  jó-
             erősen  bedörzsölték  vele.  A  tésztát  árpalisztből  vagy  vótér-bői
             kavarták.  Az  árpa  vagy  vótér  lisztet  előbb  sűrű  rostán  áteresz-
            tették,  azután  ritka  szitán  átejtették,  majd  sűrűn  átszitálták.
             Vízbe  vagy ejbe  kevés  sót ettek, ojást  ütöttek.  Lassan  hozzá-
                        t
                                      t
                                             t
            keverték  a  lisztet,  sűrűbbre  hagyták,  mint  a  palacsinta  tésztát.
             Fakanállal  jól  elkavarták  s  rácsorgatták  a  forró  kőre.  Amikor
             a  széle  pirult,  akkor  megfordították  és  a  másik  oldalát  sütötték.
             Ha  ez  is  megsült,  levették  és  már  fogyasztották  is.  Nagyon
             dicsérték,  akik  ettek  belőle.  Ha  egy  megsült,  újra  megkenték
             a  követ  szalonnával  és  csorgattak  rá  tésztát.  Megesett,  hogy
             három-négy  kövön  sütöttek  egyszerre.  Ilyen  kövönsültet  nekem
            is  mutattak  tíz  évvel  ezelőtt  Tiszakarádon. 1
                 Később  a  követ  elhagyták.  Kiszorította  a  30—40  cm.  át-
            mérőjű  öntött  vaskorong,  mely  három  vaslábon  állt.  Ezt  a
            kész  edényt  kövönsütő  formának  nevezték  később  is.  Ma  már  a
            Déri  Múzeumban   őrzik.
                 Levelen  sült.  Csinálsz  olyan  tésztát,  mint  a  palacsinta,  csak
            sűrűbbre.  Ha  megkavartad,  tengeri  csuhát,  a  Bodrogközön
            suskó-t  veszel  elő,  olyat,  amelyik  már  meg van  száradva.  Azután
            megkened  kenőtollal,  olajjal  a  csuhalevelet.  Befűtöd  a  kemencét,
            kipemetézed  a  fenekét,  Most  teszel  a  pépből  egy  jó  fakanállal
            a  suskóra  és  ezt  egy  kis  lapáton  rakod  a  kemencébe.  Mielőbb
            megsül.  Kiszedik  és  nagyon  jó.  Ősi  magyar  eledel,  mely  már
            annyira  kiment  a  divatból,  hogy  száz  asszony  közül  kilencvenöt
            nemcsak  nem  tudja  megcsinálni,  de  nem  is  emlékszik  rá.
                 A  dübbencs-et  úgy  csinálják,  hogy  kenyérsütéskor  a  ke-
            nyértésztából  egy  darabot  levágnak,  disznózsírral  jól  össze-
            gyúrják,  azután  elnyújtják,  megzsírozzák  és felgöngyölik.  Tep-
            sibe  teszik  és  megsütik.  Jó  erős  tésztaétel.  Szokták  nevezni
            dubbancs-nak,  kőttes-nek  vagy  varjú-nak.
                1  Özv.  Ternyei  Istvánné  a  múzeumhoz  intézett  levele.
   136   137   138   139   140   141   142   143   144   145   146