Page 135 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

270

sütők is, akik külön céhet nem alkottak, rendesen gyámol-
nélküli öregasszonyok voltak, akik kenyérsütésből tartották
fent magukat. Csak a XVIII. század közepén jelenik meg az
első pék. Ma a házikenyér egyre jobban háttérbe szorul Debre-
cenben a pékipar előtt és még a cívis család fiai is eszik a pótlé-
kokban gazdag pékkenyeret. Míg a még élő öregasszonyok
büszkék arra, hogy életükben még nem ettek péksütötte kenye-
ret és péksüteményt.

Babonák, szokások, mondások a kenyérsütésnél.
1. A legtöbb helyen, mikor megteszi a háziasszony a
kovászt és beszórta a etejét liszttel, tenyerének élével keresztet
t
tesz a lisztre, hogy miért, a legtöbb háziasszony maga sem
tudja megmondani.
Édesanyjától úgy látta és úgy csinálja ő is. Akitől kér-
deztem, egyik sem tudtu megmondani, hogy miért.
2. Más helyen keresztvetés közben cuppant egyet a szájá-
val. Azt mondják erre a cuppantásra, hogy „uszítja a kovászt".
3. Harmadik helyen, miután keresztet tett a kovászra,
a háziasszony ujjai hegyével megfogja a kovászt, felhúzza jó
magasra, s azt mondja : „Ilyen magasra nőjj !"
4. Némely helyen, aki beveti a kenyeret a kemencébe,
közben felveti a farát jó magasra. Azt mondja, olyan magas
lesz a kenyér, amilyen magasra ő a farát feltartja.
5. Kovászt nem adnak kölcsön, mert az megrontja a
kenyeret. Ha pedig adnak, minden marékból egy csipetet vissza-
vesznek, mert különben a kenyérsütés nem sikerül annak,
aki kölcsön adta.
6. Ha valaki ellopja vagy elviszi a kovászt a háziasszony
tudta nélkül, ez utóbbi háziasszony nem tud kenyeret sütni
addig, míg onnan vagy máshonnan a kovászt vissza nem lopta,
vagy pedig kölcsön nem kért kovászt.
8. „Meg ne mozdítsd a kovászt, mert nem kél meg !" Aki
űrnapján kenyeret süt, a jó Isten csodát tesz vele és teknős-
békává változik. Alatta a sütőlapát, rajta a teknő. A nép azt
tartja, hogy a teknősbéka egy ilyen csodává vált asszony.
9. Aki vasárnap kenyeret süt, annak kenyere a kemencé-
ben felcsattogzik, ízetlen, sületlen lesz.

A debreceni kalács.
A szegényember örül, ha kenyérből jóllakhatik. Nagyon
szegény ágrólszakadt ember már az, aki „kenyérből sem eszik
eleget".
A szegényeknél nagy ünnepségek idején, a jobbmódúaknái
gyakrabban is egy kis kalácsot sütnek. A tiszántúli magyar föld-
műves két süteményt ismer és szeret : a kalácsot és a pogácsát.