Page 133 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 133

268

             nem  nő  fel,  lapos  lesz.  A  gazdasszony  szégyenli,  a  kovászt
             okolja.  Máskor  meg  összeragad.  Ez  is  szégyen,  ez  a  ragadás
             zsengés.  A  gyenge  fűtéstől  sületlen  marad.  Fogához  ragad  az
             embernek. Nagy  ritkán  nem  csak  zsenges,  hanem  felcsattogzik  a
             felső haja,  ilyenkor  az  nincs  kimunkálva  és  rosszul  fűtöttek  be.
                 Ez  az  életből  sütött  kenyér.  A  tengeriből  sütött  málékenyér
             lapos,  sűrű,  tömött.  A  vásárbírói  jelentés  szerint  már  a  XVÏII.
             sz.  második  felében  sütöttek  tengerilisztből  málékenyeret  Deb-
            recenben,  sőt  1796-ban  a  piacon  is  árulták,  de  nem  jónak
             találták  és  elkobozták. 1
                 A  kenyér  megszegése  is  szertartásosan  történik.  A  magyar
             mindig  oldalt  szegi  a  kenyeret.  Felveszi  az  egész  kenyeret.
             Fenekére  késével  egy  X-et  húz.  Azután  balkezével  melléhez
             öleli,  jobbkezében  levő  késsel  húztában  levágja  a  tetejét,  ez  a
             pilis.  Megnézi  az  alsó  hajat,  van-e  jó  sülése.  Megállapítja,  hogy
             egy  jó  késfoknyi  a  sülése.  Megtanítja  a  fiát,  hogy  a  kenyér  leg-
             fehérebb  része  az,  ha  sülését  összerágják.  Megtapogatja  a  belét.
             Jó  ritka.  A  sarkából  levág  egy  karét.  Ezt  jobb  ízűnek  tartja,
             mint  a  belét.  A  megszegett  kenyeret  a  kenyértartóba  teszi,
             leborítja  a  tetejével,  hogy  a  por  ne  lepje.  Á  kenyeres-kosár
             gyékényből  készül,  fedele kontyos. Mindig  a  kanapé  sarkában  áll.
                 A  magyar   ember  a  kenyeret  legtöbbször  meghámozza.
             A  kenyérhajat  a  kutyának,  vagy  megáztatva  a  malacnak  adja,
                                                              t
             maga  a  béles  részt  eszi  meg.  Bár  a  közmondás  azt artja,  hogy
             a  kenyér  hajának  megevése  piros  arcszínt  ad.
                 A  kenyér  anatómiájának   is  megvan  a   magyar  neve.
             A  kihűlt  kenyér  a  lágykenyír,  pár  nap  múlva  szikadt  kenyír
             és  egy  hét  múlva  szárazkenyír  lesz.  Télen  háromhétig  is  eláll
             és  ízletes,  nyáron  hamar  penészedik,  két  hétig  is  alig  áll  el.
             Ezért  télen  többet,  nyáron  kevesebbet  sütnek  egyszerre.
             Inkább  többször  sütnek.
                 A  kenyér  részei  :  béle,  haja,  alsó  haja,  felső  haja,  sülése,
             eleje,  hátulja,  oldala,  dúca.  Van  karé  kenyér,  hajas  kenyér,
             béles  kenyér,  dúcos  kenyér.
                 Juli  már  kirázta  a  szakasztóruhát,  összehajtogatta  és  el-
             tette  a  következő  sütésig.  A  kosarakat  is kivitte.  Egyet  hagyott
             bent  a  kovásznak,  mert  azt  még  be  kell  gyúrni.
                 A  debreceni  és  tiszántúli  asszony  maga gyúr kovászt  magá-
             nak,  azt  féltve  őrzi  és  nem  ad  senkinek  belőle.
                 A  kovász.  Míg  a  kenyér  sül,  pihennek.  Különben  is a  gazda-
             asszony  szeme  állandóan  a  kemencén  van,  nagyobb  dolgot
             nemis  tudna  csinálni.  Legfeljebb  a  szakasztóruhát  rázza  ki  és
             hajtja  össze,  teszi  helyre  a  jövő  sütésig,  a  kosarakat  kiveri  és
                                           t
             elteszi.  A  komlóskorpát  kiönti  a yúknak.  Mikor  a  kenyér  kisült,
             hozzálát  a  kovász  begyúrásához.  A  kovász  három  részből  áll  :
             egy  kis  tál  anyakovász,  egy  kiscipónyi  kenyértészta  és  félkosár
                 1  A  vásárbírák  feljegyzései  1795-ből.  Déri  múzeum.
   128   129   130   131   132   133   134   135   136   137   138