Page 128 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

263

pére. Visszateszi a kovászfát feléje, erre ráteszi a szitát, beleönti
a fazékból a kicsavart kovászt, tiszta abrosszal betakarja és érre
dunyhát tesz ! A kovász meg van téve. A gazdasszony nagyon
vigyáz, hogy valaki, különösen gyermek meg ne mozgassa,
mert hite szerint akkor nem kél meg a kovász. Ha a kovász jó,
egy óra alatt megkél. Ha hideg van, két óra kell neki. Van eset,
bár nagyon ritkán, hogy egyáltalán nem kél meg. Ilyenkor van
nagy ijedelem és szégyen az egész háznál. Ez azonban nem

Fig. 43. ábra.
Kenyérsütés. Kovásztevés. A dagasztóláb alatt kovász ásztató fazék,
fent balra szakasztó kosarak.
Ansetzen des Sauerteiges.
„ használ semmit, a kovászt ki kell dobni, kölcsön kérni és újra
megtenni. Erről ezelőtt heteken át pletykáztak a szomszédok.
Egy csúfolódó nóta a férjhezmenő lányt így csúfolja :
Kenyeret is tud az sütni,
Kétszer szokott kovászt tenni.
A nehezen kelő kovászon úgy szoktak segíteni, hogy nagy
tálat szájával lefele a konyhán megmelegítenek és ezt teszik
szita helyett a kovászfára. Az ilyen rest kovász mellett van gyors
kovász is. Ilyenkor a kovász hamar feljön és mire a gazdasszony
észreveszi, kijutott. Ez is bosszúság, de nem szégyen. Ilyenkor