Page 125 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

260

hosszú, hüvelykujj vastagságú kenyéralaku tésztákat nyújtot-
tak, azt a tepsiben meghajtották két-három ágúra, megsütöt-
ték. Ezt a darunyakat eltördelték és mint a perecet meg-
öntötték. Kunmadarason guli a neve.
Csirásgaluska. Nyírségi eledel. Nyögő-nek, nyögvenyelö-nek
k
is nevezik. A rumplit hajában megfőzik, azután a haját lehúz-
zák róla, a krumplit összetörik, lisztet kevernek hozzá, egy pár
tojást ütnek bele, összekavarják, azután forró sósvízbe kanállal
beleszaggatják és ebben megfőzik. Ha megfőtt, galuskaszűrővel
kiszedik, forró zsírba teszik, túróval, káposztával, tepertővel
meghintik, megeszik.

2. Sült tészták.

A debreceni kenyér.
A kenyér a legfontosabb étele a tiszántúli magyar embernek.
i
A mindennapi kenyeret Isten áldásának nevezi, májába foglalja,
mondván : A mi mindennapi kenyerünket add meg miné-
nékünk ma ! A mindennapi kenyér fontosságát csak akkor
értjük meg, ha tudjuk azt, hogy az egyszerű ember napjában
többször kenyerezik, vagyis csak kenyeret eszik. Sőt a mó-
dosabb minden ételhez, még a főttésztához, vagy utána is
eszik kenyeret.
A legnagyobb szegénység az, ha valakinek kenyere sincs.
A legnagyobb átok Debrecenben és környékén ez : Az Isten
se sót, se kenyeret ne adjon neki ! A régi időben a válás szimbóluma
f
volt, ha a érj ettévágta a kenyeret és az asszony a felét válasz-
k
totta. Majd kiteszem a kenyeret a kerítésre, ami belül esik az
az enyém, ami kívül esik a z a t i j é d lesz ! — fenyegeti házsártos
feleségét a régi gazda.
Ha utas jön a tanyába, kenyérrel kínálják meg. Szegj
kenyeret hé ! Ez a vendéglátás legegyszerűbb és legszívesebb
formája az egyszerű embereknél.
A szegényember azt tartja, hogy legjobb sütemény a
kenyér. Igazi kenyérevő. Minden ételhez, még a főttészta után
is kenyeret eszik. Felnőtt és gyermek, ha megéhezik, vág egy
karé kenyeret és beéri vele jódarabig. A parasztgazdaságokban
a kenyér szabad fogyasztására van bízva gazdának, cselédnek.
A Tiszántúlon elsősorban búzakenyeret esznek. Ez szép fehér,
foszlós kenyér. A debreceni határban a konvenciós cseléd ezzel
hárítja el a rozst : „Gazduram, legalább kenyérből egyek jót !"
A rozskenyeret nem eszi. A szegényebb helyen kétszeresből, a
Nyírségen rozslisztből sütnek kenyeret. Kevés búzatermés
idején és nagyon szegény emberek bizony tengerilisztből
(málékenyér) is sütnek kenyeret. A rozskenyeret így kínálja
az anya a gyermekének : „Barna kenyér, fehér só, a legjobb