Page 121 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

256

— Na egyenek, míg el nem hűl !
A család hozzá is lát úgy Isten igazában. Néhány perc és
alig marad a tál fenekén. Csak zsíros szájak és kezek jelzik,
hogy itt nagytakarítás volt. „De ha ebből egyszer megveri a
gyomrát, hamarosan nem éhezik meg." Nagyon kedves eledel,
de szegényembernek nagyon drága. Inkább húst eszik ezért a
pénzért.
Debrecenben csak tepertős-túrós galuskát esznek. Tejfelt
a nép nem tesz rá, pedig yakran főzi ! A szegényembernek nincs
g
r
túrója, ő megelégszik, ha csak tepertő is van ajta. De kapornak
j
mindig kell benne lenni. Szegény ember krumplihoz mindig obban
hozzáfér, legtöbb kapál is harmadába. Ezért a galuskát krump-
lival szokta összekeverni. Ez úgy történik, hogy a szalonna-
zsírban egy kis vereshagymát süt, parányi paprikát tesz bele.
t
Az így felkészített forró zsírban teszi a főtt örtkrumplit. Ezt
teszi a megzsírozott galuskára és keveri vele össze. Ez is pompás,
de nagyon nehéz eledel. Azt hiszem ez az étel a katonaságtól
terjedt el a nép között, mert ott főzték a magyar ezredekben
szívesen a „grenadirmarsot". Ezt a tésztát a baka nagyon
szerette, sőt mi tisztek is gyakran jóllaktunk vele.
Érdekes, hogy a zsíros túrósgaluska után egy pár falat
kenyérbelet esznek. Ez jó szájízt ad.
t
j
A obbmódú cívis, ha nincs úró a háznál, egy kis zsírban
pirított prézlit tesz a galuskára. Ez így csak kényszerűség
és nem szívesen főzik. Diót, mákot a galuskára nem tesznek.
A galuska levét kiteszik hűlni, kenyérhajat, korpát tesz-
nek bele és a disznónak nagyon jó eledel a sós lé.
A csusza. Öreg tésztaétel. A vendéglői nyelven nyújtott,
szaggatott, vagy kockára vágott galuskát értenek alatta.
Túróval, tepertővel, sőt tejfellel jól megkenve. Ugyanezt
mondja róla a nyelvszótár 1 és a Ballagi 2 szótára is. Ezt, a már
általánosan elterjedt szót Debrecenben és vidékén nem is
ismerik. Itt csak galuskának hívják. Mindössze pár öreg-
asszonyt és embert hallgattunk meg, aki a szót ismerte és
csusza alatt a Magyar Nyelv Szótárában megnevezett fo-
galomnak teljesen ellenkezőjét értette. Szerintük a csusza
a felvert, kanállal kiszaggatott galuskának az a fajtája, me-
lyet nem lével főznek, hanem ami a sósvízbe megfő, galuska
szűrővel kiszedik, apróra vagdalt sós szalonnatepertő zsír-
jába rakják, jól megforgatják a zsírban, túrót, tepertőt raknak
rá és úgy eszik meg.
A felvert galuskát vidékünkön ma már így nem készítik,
hanem néhány idős asszony még fiatal korából ismeri mint
gyakori, jóízű, tápláló eledelt.
1
Czuczor—Fogarasi : A Magyar Nyelv Szótára. Pest, 1865.
III. k. 1057. lap.
2 Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára I. k. 200 lap.