Page 116 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

251

Most újra vizet tölt rá. Végül a fazekat egy ráillő fedővel
befedi. Beteszi a kemencébe főni. Itt egyenletesen kell főzni
és nem nagyon. A kisebb fedő azért kell a fazékra, hogy a
fővés-rotyogás közben a dara össze ne őgyeledjen a káposztával.
A rétegezés még akkor is megmaradjon, mikor a fazékból
óvatosan a tálba tölti. Akkor is szép soros maradjon. Cigándi
eledel.
A tökkáposzta. Debrecenben a disznótököt olyan gyenge
korában, mikor a gazdasszony körme könnyen belejár, leveszik
az indáról. Először keresztben kétfele vágják, azután mindenik
felét 4—6 cikkelyre vágják. Belét késsel kivágják, külső fekete
barna héját levágják, vagyis meghámozzák. Ekkor vesszük a
tökgyalut. A gazdasszony leül egy gyalogszékre, térdei közé
veszi a tálat, rátámasztja a ökgyalut és annak vasfogán tolja
t
cikkenkint a szélesebb végével a meghámozott tököt. Hull a
töklaska a tálba. Mikor az egész tököt meggyalulta, besózza
és egy óra hosszat állni hagyja a sóban. A töklaska megeresz-
kedik, vizet ereszt. Lábosban vagy vasfazékban forróvizet
készit, kifacsarja és beleteszi a forróvízbe, tesz" bele apróra
vágott kaprot bőven, hagymát keveset, főzi. Mikor megfőtt,
leveszi, rántással megkészíti, végül kevés ecetet tölt bele.
Valami ízletes, könnyű nyári eledel.
Mivel a debreceni ember szerint ez akkor egészséges, ha
,,a disznó" beledöglött, egy-egy vágás füstöltkolbászt, vagy
mindenkinek egy-egy tenyérnyi füstölt oldalast belefőz. így
a könnyű ételből nehéz étel lett. De jó ! Ez az egyetlen zöld-
főzelék, melyet a tiszántúli magyar nép szívesen eszik.
Mikor a disznótök érik, az ember körme nem járja, kivált
meg ha már megveresedett, nem eszik az emberek.

Kása, mint néptáplálék.
A Mátyás királynak tulajdonított mondás : ,,Lencse, borsó,
kása, mind Isten áldása !" közmondás Debrecen vidékén.
Ilyen változatban él : „Lencse, paszuly, kása, mind Isten
áldása !"
A kása a debreceni nyelvjárásban nagyon tág jelentésű.
Van köleskása, vagyis a köles lehajazott sárga belseje, van
aprókása, az árpa lehajazott, legömbölyített belseje, melyet
közönségesen árpakása néven ismer a vendéglői irodalom, van
tengerikása, mely kiszitált tengeri dara. Még ágabb a kásás-szó
t
jelentése. Minden szemcsés dolgot kásásnak nevez a magyar.
Kásás a dinnye, kásás a sült tök, a jó érett, kevéssé leves
körte, szilva. Kásás az olvadó jég vagy a fagyó víz, bodon-
beli zsír, vagy a régi színméz.
A kása mind e mai napig fontos szerepet játszik, akkor
amikor a külföldről, főleg Olaszországból importált rizskása