Page 114 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 114

249



                   A  hordóskáposzta  felhasználása.

         A  levét  isszák  a  gyomor-  és  bélbeteg  emberek,  én  nem
     vagyok  beteg,  de  télen  minden  délben  megiszok  egy  pohárral,
     pompás  gyomrot  csinál.  Régen  a  betegek  eljártak  a  káposzta-
     csinálókhoz  és  kértek  egy  csupor  vagy  szilke  káposztalevet.
         Az  aprókáposztát  pergelve  eszi leginkább  az  alföldi  magyar
     ember.  A  káposztapergelés  úgy  történik,  hogy  a  káposztát
     felbontják,  vagyis  leveszik  róla  a  követ,  a  deszkát,  megvárják,
                      a
     míg a levét  elissza, zután egy tállal kiszednek belőle,  markukban,
     kifacsarják,  lábosba  teszik,  egy  kis  vizet  töltenek  rá.  Mikor
     sülni  kezd,  egy  jó  kanálnyi  disznózsírt  tesznek  a  káposztára
              t
     és  úgy  fő ovább.  A  vizet  elfőtte,  sülni  kezd.  Sül  szépen.  Mivel
     ugyanekkor  egy  tepsi  kolbász  is  sül  a  sütőben,  ennek  a  zsírjából
     is  töltenek  rá.  Mikor  a  káposzta  a  zsírban  jól  megpergelődött,
     készen  van.  Ezt  a  pergelt  káposztát  nagyon  szívesen  eszik
     friss  vagy  füstölt  kolbásszal,  ódalassal.  Nehéz  étel,  mert  ha
     ebből  jóllakik,  egész  nap  nem  éhezik  meg.  Ezért  irodában  ülő
     embernek  nem  való.
         Az  aprókáposztát  szokták  levesen  is  elkészíteni.  E  célra
     kövér  nyúljával,  vagy  mégkövérebb  állával  rakják  össze  és
     főzik  meg.  Ha  egyéb  nincs,  avas  szalonnát  vagy  szalonnabőrt
     raknak  bele.  Ha  nagyon  savanyú,  főzés  előtt  kifacsarják,  úgy
     rakják  a  hússal  össze,  vizet  töltenek  rá.  Ha  meg  nem  nagyon
     savanyú,  a  levét  töltik  rá.  Mikor  megfőtt,  szép  piros  rántást
     tesznek  bele,  azzal  is  főzik.  Ha  kész,  megeszik.  Nagyon  nehéz,
     zsiros  étel.
         Az  aprókáposztát  csíkkal  is  főzik.  Ez  a  csíkoskáposzta.
         A  friss  disznóhúst,  soványt,  kövéret  vegyesen  szokták  a
     káposztával  összerakni.  Egész  sűrű  lével  készítik  el.  Ez  a  toros-
     káposzta.  Leginkább  disznótorban  főzik.  Ha  ezt  kissé  levesebben
     főzik,  a  lébe  habarást  vagy  tejfelt  tesznek,  ez  lesz  a  székely-
     gulyás,  mely  már  jövevény  az  alföldi  nép  konyháján.  Csak  a
     módosabb  emberek  és  az  urak  főzik.
         Sok helyt  a avanyú  aprókáposztát  rétesbe  is teszik  töltelék-
                    s
  •  nek.  Azt  állítják,  hogy  nagyon  jó.  Én  nem  ettem.
                          t
         A  fejes  káposztát öltöttkáposztának  készítik  el.  A  töltött-
     káposzta  fökelléke  a  töltelék,  debreceniesen  a  „tőtelík".  Legjobb
     hozzá  a  sovány  disznóhús,  sódarhús.  A  gazdasszony  a  húst  egy
     gyúróteknőben  húsvágó  késsel  jó  apróra  megvagdalja.  Azután
     vesz  egy  jó  vastag  tavalyi  szalonnát.  Arról  a  bőrt  levágja.
     A  színszalonnát  nagyon  apró  kockákra  felvágja,  a  húsra  teszi,
     azután  —régen  köleskását  — ma rizskását  tesz  bele.  Egy  kis  sót,
     borsot,  gyömbért,  jó  sáfránt  hint  rá  és  az  egészet  összegy-
     úrja.  Mikor  jól  összegyúrta,  megkóstolja,  hogy  sava,  borsa
     megérzik-e.  Azután  félreteszi.
   109   110   111   112   113   114   115   116   117   118   119