Page 109 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

244

A húshoz a szegényember nem eszik köretet, sőt a krumpli-
val nem rontja el a húst, jómódú polgári háznál azonban már
régóta tettek a főtthús mellé mártást.
Mártások. Tormamártást, kapor- és pöszmétemártást ették
leginkább. A ormát megreszelték, sütőbe tették, hogy a meleg-
t
gel elvegyék az erejét, ezután rántásos lében tejjel megfőzték.
A pöszmétét is így főzték meg, de egy kis cukrot és ettek bele.
t
Főtt marhahússal ették meg.
IV. A magyar ember nem főzelék evő.

A debreceni és a tiszántúli magyar ember nem főzelékevő.
Főzeléknek nevez mindent, ami nem tészta. Főzelék tehát a
lencse, borsó, kása, paszuly, kolompir. A paszulyt, kolompirt
megeszi levesen, a káposztát főzelékszerűen, lencsét törve,
télen a kását öregen. Talán az édeskáposzta és a tök az, me-
lyiket mint zöldfőzeléket eszi meg hússal, vagy anélkül per-
gelve.
Itt kellene egy kis propaganda a zöldfőzelékek bevitelére
a nép konyhájára. Magától nagyon lassan halad. A zöldpaszuly
és a kalaráb már belopózkodott, azonban jól élő, sűrűvérű
magyar kigúnyolja, megveti és kidobja.
A szegényes főzelékételeket a következőkben ismertetjük :
Bár népünk ismeri a Mátyás királynak tulajdonított bölcs
mondást : „Lencse, borsó, kása, Mind Isten áldása !" — mégis
csak a lencsét, kását főzi, a borsót nem szereti. A közelmúltban
volt rá eset, hogy a birtokos, nem lévén elég babja, bab helyett
borsót mért konvencióban, a cselédség nemcsak ellentmondott,
hanem panaszba tette a hatóságnál.
Lencse or jávai. Nagyon jó téli eledel. A debreceni ember
sohasem eszi a lencsét szemesen, hanem mindig törve, és öregen.
A lencsetermelés a debreceni határban el volt terjedve, de az
volt a baj, hogy a zsuzsok hamar beleesett, így azután az üzleti
lencse inkább a felvidékről került Debrecenbe.
A lencsét mindig füstölthússal éspedig orjával főzik. Egyik
fazékban a lencse fő, a másikban az orja. Az orját % kilós
darabokra felvágják, forróvízben megmossák és főni teszik.
Mikor megfő, a húsos tálba kiszedik és a levének egy részét a
megfőtt lencsére teszik.
A gazdaasszony főzés előtt a lencsét megirtja. Ez úgy tör-
ténik, hogy egy vagy két liter lencsét kitölt az asztalra és akkor
a szemeket egyenként egy tálba húzza. Néha öt ujjával tízet,
sőt húszat is húz végig az asztalon. Ez a művelet arra jó, hogy
a szemetet kihányja belőle, sőt a lyukas szemeket is. A meg-
tisztított lencsét hidegvízzel megmossa. Itt mennek ki a lyukas
szemek és a még bennemaradt piszok. Végre felteszi — régen