Page 109 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 109

244

                 A  húshoz  a  szegényember  nem  eszik  köretet,  sőt  a  krumpli-
             val  nem  rontja  el  a  húst,  jómódú  polgári  háznál  azonban  már
             régóta  tettek  a  főtthús  mellé  mártást.
                 Mártások.  Tormamártást,  kapor-  és  pöszmétemártást  ették
             leginkább.  A ormát  megreszelték,  sütőbe  tették,  hogy  a  meleg-
                         t
             gel  elvegyék  az  erejét,  ezután  rántásos  lében  tejjel  megfőzték.
             A  pöszmétét  is  így  főzték  meg,  de  egy  kis  cukrot  és ettek  bele.
                                                              t
             Főtt  marhahússal  ették  meg.
                   IV.  A  magyar    ember    nem   főzelék   evő.

                 A  debreceni  és  a  tiszántúli  magyar  ember  nem  főzelékevő.
             Főzeléknek  nevez  mindent,  ami  nem  tészta.  Főzelék  tehát  a
             lencse,  borsó,  kása,  paszuly,  kolompir.  A  paszulyt,  kolompirt
             megeszi  levesen,  a  káposztát  főzelékszerűen,  lencsét  törve,
            télen  a  kását  öregen.  Talán  az  édeskáposzta  és  a  tök  az,  me-
            lyiket  mint  zöldfőzeléket  eszi  meg  hússal,  vagy  anélkül  per-
            gelve.
                 Itt  kellene  egy  kis  propaganda  a  zöldfőzelékek  bevitelére
            a  nép  konyhájára.  Magától  nagyon  lassan  halad.  A  zöldpaszuly
            és  a  kalaráb  már  belopózkodott,  azonban  jól  élő,  sűrűvérű
            magyar  kigúnyolja,  megveti  és  kidobja.
                 A  szegényes  főzelékételeket  a  következőkben  ismertetjük  :
                 Bár  népünk  ismeri  a  Mátyás  királynak  tulajdonított  bölcs
            mondást  :  „Lencse,  borsó,  kása,  Mind  Isten  áldása  !"  —  mégis
            csak  a  lencsét,  kását  főzi,  a  borsót  nem  szereti.  A  közelmúltban
            volt  rá  eset,  hogy  a  birtokos,  nem  lévén  elég  babja,  bab  helyett
            borsót  mért  konvencióban,  a  cselédség  nemcsak  ellentmondott,
            hanem  panaszba  tette  a  hatóságnál.
                Lencse  or jávai.  Nagyon  jó  téli  eledel.  A  debreceni  ember
            sohasem  eszi  a  lencsét  szemesen,  hanem  mindig  törve,  és  öregen.
            A  lencsetermelés  a  debreceni  határban  el  volt  terjedve,  de  az
            volt  a  baj,  hogy  a  zsuzsok  hamar  beleesett,  így  azután  az  üzleti
            lencse  inkább  a  felvidékről  került  Debrecenbe.
                A  lencsét  mindig  füstölthússal  éspedig  orjával  főzik.  Egyik
            fazékban  a  lencse  fő,  a  másikban  az  orja.  Az  orját  %  kilós
            darabokra  felvágják,  forróvízben  megmossák  és  főni  teszik.
            Mikor  megfő,  a  húsos  tálba  kiszedik  és  a  levének  egy  részét  a
            megfőtt  lencsére  teszik.
                A  gazdaasszony  főzés  előtt  a  lencsét  megirtja.  Ez  úgy  tör-
            ténik,  hogy  egy  vagy  két  liter  lencsét  kitölt  az  asztalra  és  akkor
            a  szemeket  egyenként  egy  tálba  húzza.  Néha  öt  ujjával  tízet,
            sőt  húszat  is  húz  végig  az  asztalon.  Ez  a  művelet  arra  jó,  hogy
            a  szemetet  kihányja  belőle,  sőt  a  lyukas  szemeket  is.  A  meg-
            tisztított  lencsét  hidegvízzel  megmossa.  Itt  mennek  ki  a  lyukas
            szemek  és  a  még  bennemaradt  piszok.  Végre  felteszi  —  régen
   104   105   106   107   108   109   110   111   112   113   114