Page 110 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 110

245

      egy  cserépfazékba  —  ma  a  lábosba  főni.  A  jó  lencse  hamar  fő,
      de" van  olyan  lencse,  amelyik  nem  akar  megfőni.  Az  ilyenre
      azt  mondják  :  „megverte  az  eső".
          Mikor  megpuhult,  a  levét  leszűrik,  kiöntik,  a  lencsét  meg-
      törik.  A gazdaasszony  vesz  egy  fakanalat,  beleteszi  a  fazékba.
      Leül  egy  gyalogszékre,  a  fazekat  a  combjai  közé  fogja  és  a
      fakanállal  dörzsöli  a  puha  szemeket  a  fazék  oldalához.  Erre
      mondja  a  néphumor  :
                       Töri  Mári  a  lencsét,
                       Várja  a  jószerencsét..
          A  puha  szemek  szétmálanak  és  a  lencse  megvan  törve.
     Most  bőven  zsírt  és ántást  tesz  bele,  a  húslé  egy  részét  rátölti,
                         r
     és  újra  főni  teszi.  Közben  egy  kis  lábosban  zsírt  olvaszt  fel,
     abba  hagymát   tesz,  hagymát  tisztít,  kockára  vágja,  azt  süti,
                     t
     pirítja.  Mikor  a ört  lencse  már  eleget  pötyögött,  sava  megvan,
                                       r
                         t
      tört  borsot  is  bőven ett  bele,  tálba akja.  Tetejét  bőven  behinti
     zsíros  pirított  hagymával.  Rátesz  annyi  darab  húst,  ahányan
     esznek.  Körülülik,  kanállal  eszik  és  kenyeret  harapnak  hozzá.
     Kis  idő  múlva  a  húst  megeszik,  azután  újra  lencsét  esznek,
     amíg  jól  nem  laknak.
          Nagyon  kedvelt  eledele  volt  a  polgári  társadalomnak  úgy
     Debrecenben,  mint  a  Tiszántúlon  mindenfele.  Sokszor  bizony
     a  nemesi  kúriák  asztalán  is  feltálalták.  Finom,  de  nehéz  zsíros
     eledel.
          Népszerűségét  nótába  foglalta  a  magyar  nép  :
              Csak  azir'  szeretem  a  magyar  menyecskét,
              Mert  megtudja  főzni
              Orjával  a  lencsét.

          Ma  már  egvre  ritkábban  főzik  a  lencsét,  ha  igen,  akkor
     is  az  újmódi  szerint  ecettel, szemesen.  A  nótát  is  a  cigány  vette
     át,  az  meg  alaposan  elrontotta,  bizonyára  a  vendégek  kedvéért.
          Az  ídes  káposzta.  A  debreceni  ember  kétféle  káposztát
     eszik  :  édes  káposztát  és  savanyú  káposztát.  Mind  a  kettőt
     ősszel  eszi.  Az  édes káposztához  kell  pár  keményfejű  őszi  vagy
     téli  káposzta.  A  káposztafejről  leszedi  a  felső  zöld  leveleket,
     ottmarad  a  szép  fehér  fej.  Most  6—£—-10  gerizdre  vágja,  meg-
     mossa  a  gerizdeket,  a  torzsáját  megvékonyítja  és  felteszi  főni
     juhússal.  Mire  a  káposzta  megfő,  megfő  a  juhhús  is.  Ekkor
     szép  piros  rántást  a  káposzta  levével  egy  mély  tányérba  fel-
                                        a
                        r
     hígít,  rátölti,  még  a ántással  is  főzi, zután  meghagyja  a  savát,
     borsot  is  hint  bele.  Kész  a  jó  egészséges  káposzta.  Hússal  csak
     a  gazdagabb  emberek  főzik.  A  szegényember  hús  nélkül,  kevés
     rántással,  vagy  anélkül  főzi  és  eszi.  De  ha  hússal  főzik,  akkor
     csak  juhhússal  készítik,  nagyon  ritkán  marhahússal.
   105   106   107   108   109   110   111   112   113   114   115