Page 115 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 115

250

                 Káposztát  tisztít.  Ez  abból  áll,  hogy  a  fejről  az  egyes-
             leveleket  lefejti,  a orzsáját  a  levélről  levágja,  a  leveleket  egy-
                               t
             másra  rakja.  Csak  az  érett  leveleket  szedi  le.  Az  éretlent  vissza-
             teszi  a  hordóba  érni.  Most  hozzáfog  a  töltéshez.  Balkezébe
             veszi  a  levelet,  jobbkezének  ujjaival  egy  kevés  tölteléket
             felvesz,  beteszi  a  levélbe,  jól  begöngyöli.  A két végét  a  levélnek
             kis  ujjával  begyűri  és  kész  a  töltöttkáposzta.  Ilyet  azután
             30—40—100    darabot  tölt.  Ezután  berakja  egy  vászonfazékba.
             Ennek  is  rendje  van.  A  fazék  aljára  levelet  vagy  aprót  tesz.
             Rá  sorban  rakja  a  töltöttkáposztát,  közben  egy  kis  aprót  is
             tesz.  Egy  pár  csontot  vagy  szalonnadarabot  és bőrt  benne  felejt,
             beteszi  a  befűtött  kemencébe  és  főzi.  Régen  kis  talyiga  volt
             használatban,  mellyel  a  fazekat  betolták  és  kivették.  Mert
             többször  meg  kellett  forgatni,  hogy  oda  ne kozmáljon  és fővetlen
             ne  maradjon.  Ámde   csak  himbálással  lehet  fordítani,  nem
             eszközzel  kavarni,  mert  ez  utóbbi  esetben  a  káposzta  kibomlik,
             ez meg nagy szégyene  a gazdasszonynak.  Mikor  a káposzta  kívül-
                                              t
             belül  jól  megfő,  levéből  kivesz  egy ányérba,  abba  jó  öreg  piros
             rántást  felold,  és  ezt  a  fazékba  tölti,  főzi  tovább.  Azután  már
             kész.  A régi asszonyok  azt artották,  hogy  fazékban,  kemencében
                                      t
             főzve  sokkal  jobb  ízű  a  káposzta.  Ma  már  vaskonyhán,  lábosban
             főzik.
                 A  töltöttkáposztát  marha-  és juhhússal  is  készítik.  Még  az
             előbbi  tűrhető,  de  juhhússal  nem  jó.
                 A  töltöttkáposzta  egyike  a  legnehezebb  ételeknek.  A  deb-
                                   t
             receni  gazdaember  azt artja  : parasztnak  orvasság,  csizmadiá-
                                          „
             nak  halálos  míreg".  Tényleg,  csak  szabadban  mozgó,  jógyomrú
             ember  egye.  Debrecenben  télen  csaknem  minden  vasárnap  töl-
             töttkáposzta  volt  az  ebéd.  Már  szombaton  megfőzték  és  vasár-
             nap  csak  melegítették,  mert  templomba  ment  a  ház  népe.
             Templom   után  hazament,  megmelegítette  és  ette.
                 A  debreceni  gazda  csak  a  tölteléket  ette,  a  bundáját  a
             tányérjában  hagyta,  vagy  az  asztal  alá  dobálta  a  macskának.
             Tudni  kell,  hogy  a  töltöttkáposzta  melegen  is  nagyon  jó,  de
             hidegen  és  újra  melegítve  még  sokkal  jobb.  Híres  disznótori
             ebéd  volt,  de  lakodalmakra  nem  főzték.  Kimondottan  téli
             eledel,  nyáron  nem  főzik.
                 Daráskáposzta.  A  darát  megmossa,  sózza,  borsolja  bőven.
             Olajat  forral,  abban  pirít  vereshagymát  sárgára.  A  darára
             tölti.  Ezután  egy  laposfenekű  mázas  cserépfazéknak  aljára
             két-három  kanál  olajat  tesz,  erre  gyalult  savanyú  káposztát,
             erre  ismét  darát,  egy  sor  káposztát,  addig,  míg  a  fazék  félig
             nem  lesz.  Ekkor  tesz  bele  egy  darab  szalonnát,  egy  darab
             disznóhúst.  Erre  ismét  káposztát,  darát,  addig,  míg  a  fazéknak
             négy  ujjnyi  híja  lesz.  Ekkor  teletölti  vízzel  úgy,  hogy  a  ká-
             posztát  befedje.  Ekkor  egy  kisebb  fedővel  befedi  úgy,  hogy  a
             fedő  a  fazékba  menjen  és  a  káposztát  befedje.
   110   111   112   113   114   115   116   117   118   119   120