Page 112 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

247

Most jön a káposztataposás. Ezt a munkát mindég férfiak
végzik. Ha nagyon itkán asszonynak kellene káposztát taposni,
r
annak is nadrágot kell felhúzni a munka elvégeztéig. A taposó
ez alkalommal melegvízben szappannal megmossa a lábát,
gatyáját félcombig felgyűri, ott megköti. Lábával nem lép
többet a földre, hanem beleugrik a már elkészített hordóba.
Elkészítése főleg a tisztaságon áll. A hordókat jó előre ki-
lúgozzák, kiszítatják hidegvízzel. Ezzel beállítják a helyére.
Az aljára egész leveleket fektetnek, hogy a káposzta ne érint-
kezzék a hordóval. Erre a levéltakaróra fél kis kéve száraz
kaporkórót tesznek, az egész hordó fenekén széjjel zilálva.
Erre két szitabél aprókáposztára egyenletesen behintenek fél-
marék sót, kevés borsot, babérlevelet, félmarék vékonyra
t
szeletelt birsalmát, íznyi hosszú ormát. Ekkor ugrik emberünk
a hordóba, szélét megfogja és tapossa a káposztát addig, míg
össze nem törik, nedves lesz. Lába alatt cupog a lé, ő azonnba
a hordó szélén még körül sarkalja, azután felül a hordó szélére.
f
— Jöhet a űs ! — szól, miközben izzadt homlokát kendőjé-
vel töröli.
Erre a gazdasszony sorban leülteti a fejeket, körben a hordó
oldala szerint. Azután még egy kört rak ki, a közepét kifoldoz-
gatja. Megigazgatja. Minden fej kifúrt torzsája lyukába egy
csipet darabos sót tesz. Most két szitabél aprókáposztát tesz
reá, elnyomogatja, egy jó félmarék sót hint rá, torma szeletet,
babérlevelet, borsot is hint reá. „Na, haladhatsz !" — szól.
A taposó leszáll a káposztára, elébb gyengébben tapossa.
Nyiszognak a fejek a lába alatt. Azután már megfeküsznek a
fejek s ő bátrabban táncol rajtuk. Különösen a szélét tapossa
jól. A káposzta megtörik és levet ereszt. Szép sima, egyenes
a felszíne. Újra kiül a hordó szélére és a gazdaasszony „ f ü s t rak".
Ez így megy hatszor, hétszer. A hordó megtelik, a teknő kiürül,
a fejek elfogynak. Az utolsó fűsre három szitabél aprót taposnak.
A taposó kiszáll a kádból, megmossa lábát és lefekszik, meg-
érdemli a pihenést. A hordót deszkákkal lefedik. A kerítés
mellől elhozzák a káposztakövet. A káposztakő egy nagy
nehéz kő. Az Alföldön nincs terméskő, ezért rendesen a szabad
téglaégető kemencékből kikerült, összeragadt vastag kőtömeget,
vagy a temetőből lopott sírkődarabot használják káposztakőnek.
A káposztakő egész nyáron a kerítés mellett pihen. Káposzta-
gyaluláskor megmossák, hogy a ráragadt portól, piszoktól
megtisztuljon és ráteszik a deszkára, hadd nyomja. Egy nagy
abrosszal letakarják, hogy a por, szemét bele ne essék. Ezzel
a káposzta be van csinálva. Most már hadd érjék !
Az első napokon megnézik, jött-e rá lé. Ha igen, békén
hagyják, ha nem, pár korsó vizet töltenek rá. A levet is meg-
kóstolják, elég sós-e? Ha nem, még tesznek a levébe egy kis
sót. Leveszik a követ és a sósabb lé leereszkedik, átjárja.