Page 111 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 111

246


                           A  káposztaesinálás  a  népnél.

                 A  debreceni  ember  télire  „becsinálja"  a  káposztát.  Ezt  a
             munkáját  savanyításnak  nevezi  a  mai  kor.  A  káposzta  csinálás-
             hoz  kell  jó  keményfejű  téli  káposzta,  káposztáshordó  és  ká-
             posztakü.
                 A  káposztát  novemberben  veszi  meg  a  nyíriektől  vagy  a
             hadháziaktól.  Lerakja  a  kamarába,  egy  hétig  ott  áll.  Ezután
             „becsinálja".  Először  a  káposztáról  a  felső  zöld,  féregrágta,
                              piszkos leveleket ehányja.  Már  e  munkájában
                                              l
                                           t
                              válogatja.  A akaros  kisebb,  keményebb,  ke-
                              rek  fejeket  külön  teszi,  a  tiszta  fehér  abro-
                                         li
                              szon  ,,füsnek ,  a  nagy  lapos,  puhább  fejeket
                              megint  külön,  jó  lesz  apró  káposztának.
                                   Mikor  ezt  a  válogatást  elvégezte,  kiszedi
                              a orzsáját.  A fűsnek  a  torzsa  közepét  vágja
                                t
                              ki  hegyes  késsel,  az  aprókáposztának  való-
                              nak  a  torzsáját  pedig  egészen  kivágja,  jó
                              mélyen,  körvágással.  A  gyerekek  az  ilyen
                              torzsát  megfaragják  és közepét,  a tiszta  belet,
                              mely jó édes, jóízűen  megeszik,  nyersen.  Este
                              az  egész  gyereksereg  a  káposztát  körülülve
                              rágcsál.
                                  Most  veszik  az  aprónak  szánt  fejeket.
                              Éles  késsel  négy  részre  vágják,  azután  egy
                              deszkán  laskára  vágják  s  egy  sütőteknőbe
                              hányják.  A  nagyobb  helyen  már  gyalulják  a
                              káposztát.  Egy  nagy,  120  cm.  hosszú,  60
                              cm.  deszka  közepében  három  gyalukés  van
                                                     r
                              elhelyezve.  A deszkának ámája van,  melyben
                              előrehátra  húzható  a gyalu.  Ebben  három-négy
              Fig.  37.  ábra.  fej  káposzta  szorosan  összenyomva,  élére  ál-
              Káposztagyalú   lítva..  A  gyalus  embertől  távoleső  végét  fal-
              1830-ból.  Déri  nak  vagy  ajtónak  támasztják,  az  ember
                múzeum.       felől  eső  végét  egy  bottal  támasztják  és  alá
            Krauthobel  aus  dem  teszik  a  sütőteknőt.  Most  az  ember  egyik
             Jahre  1830.  Déri  lábát  előre,  másikat  hátra  téve,  terpesz-
                 Museum.      állásban  végigtolja  a  gyaluban  elhelyezett
                              káposztát.  A  gyalu  késekig  szalad,  itt  meg-
            akad  és  erővel  kell  a  késen  átnyomni.  De  leszel  a  káposztá-
            ból  egy  darabot,  mely  laskára  omlik  széjjel.  Ezután  visszahúzza.
            Most  könnyen  jön,  mert  nem  vág.  Most  újra  tolja,  —  vág  I
            visszahúzza,  nem  vág.  A  káposzta  lassan  lesüllyed  a  gyaluban,
            újakat  tesz  rá  és  lassanként  a fejek  elkopnak,  a  teknő  megtelik
            gyalult  káposztával.  Közben  a  gyalus  erősen  izzad.  Fárasztó
            munka.
   106   107   108   109   110   111   112   113   114   115   116