Page 106 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 106

241

      csak  a  nyugati  lappoknál  van  szokásba.  Az  inári  és  a  kolttai
      lappok  sohasem  füstölik  a  húst. 1
          Wichmann    szerint  az  osztjákok  is  sózzák,  szárítják,
      füstölik  a  húst.  Sirellius  az  osztjákokról,  votjákokról  ugyanezt
      állapítja  meg. 2
          A   déli  rokonaink,  bolgárok,  törökök,  csak  szárítják  és
      nem  füstölik  a  húst.  Újabban  azonban  a  városokban  bizonyára
      magyar  hatás  alatt,  néha  ők  is  megfüstölik.
           Az  állatok  apróléka,  mint  a  magyar  ember  eledele.

          A  magyar  ember  az  állatok  ehető  belszerveit  apróléknak
      hívja.  Ilyen  a  velő.  A  magyar  ember  minden  háziállatnak  a
      velőjét jóízűen  eszi meg. A disznóét kiszedi, megmossa,  megabálja,
      disznózsírba  teszi  (hagymás-zsírba),  tojást  üt  rá,  megborsozza,
      megsüti  és  megeszi.  A  borjúét  szintén  így  eszi  meg.  Mikor  a
      birkafejet hosszába  kettéhasítja,  a velőt  megsózza,  összenyomja,
      madzaggal  átköti  és  beteszi  a  fövő  hús  aljára.  A  velő  megfő  és
      jóízűen  eszik  meg.  A yúk  fejét megfőzik  a többi  részével  együtt.
                          t
      Mikor  megfőtt,  megeszi  először  a  taréját,  azután  a  szakállát.
      Akkor  a  kopasz  fejet  leteszi  az  asztalsarkára.  Kése  élét  hosszan
      teszi  rá,  öklével  a  kés  fokára  üt,  kettévágja  és  a  benne  levő
      velőt  jóízűen  elfogyasztja.  Babona,  vagy  csak  tréfa,  „megeszi
      azért,  hogy  több  esze  legyen".  A  disznó  tüdejét,  máját,  lépjét,
      veséjét,  a  gyomrát, ejírmáját  hurkába  töltik.  Szívét,  gégéjét,
                          f
      nyelvét  szilvával,  hagymás-ecetesnek  főzik meg.  A  borjú  beleibe
      nem  töltenek  hurkát.  Eldobják.  De megeszik  a pacalját  levesnek.
      Legfeljebb  ebbe  töltenek  egy  rövid  tüdős  hurkát.  Aprólékjait
                                              j
      (tüdő,  máj,  vese,  szív)  pörköltbe  főzik.  A uhnak  is  felhasznál-
      ják  az  aprólékját.  Tüdeje,  mája,  szíve,  veséje  úgy  nálunk,
      mint  a  többi  pásztorkodó  bolgár,  török,  tatár,  kirgiz  népeknél
      a  legízletesebb  falat.  Ősi  szokás,  hogy  a  levágott  juhnak  apró-
      lékját  a  juhászok  kapják  a  gazdától  ingyen.  Ez  a  szokás  török,
      bolgár  rokonainknál  megvan,  valamint  az  is,  hogy  a  pásztorok
      ezeket  a  gyenge  belszerveket  nádkéssel  és  villával  eszik.
          Pacalevés.  A  pásztornépek  általánosan  kedvelt  eledele  a
  •   pacal.  A  kirgiz,  bolgár  népek  nagyon  szeretik  a  juh  pacalját.
      Szófiai  vásárcsarnokban,  de  még  inkább  Plovdivban  a  nyílt
      piacon  tömérdek  pacalt  árul  a  nép.  A  pacal  a  földön  egy  rossz
      ócska  ponyván,  mögötte  az  árus  óriási  kiabálással  árulja  a
      pacalt.  Délután  megindul  az  árushad.  Hátán  egy  faládában  a
      pacal.  A  láda  hátulja  dróttal  van  becsinálva,  úgyhogy  a  csunya-
      színü  áru  látszik  utcahosszat.  Óriási  hangon  kínálja  a  pacalt.
      Plovdiv  főutcáján  apró  boltok  sorakoznak.  A  bejáratnál,  faszén
          1  Tietosanakirja  X.  1514  hasáb.
          2  U.  o.  VI.  kötet  1664.  hasáb.
                                                            13
   101   102   103   104   105   106   107   108   109   110   111