Page 118 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

253

A szegényember még mindig hű maradt ősei nemzeti ele-
deléhez. A nép köleskásának, az uraskodók sárgakásának
nevezik. A köles magját szárazmalomban kövön meghántják
és a fekete köles héj a ,,kölesondó" takarmány vagy tüzelő
anyag lesz, a belső sárga részből lesz a köleskása.
A köleskását elsősorban levesnek főzték a szegényemberek.
Régebbi debreceni eledel a leveskása. Leveskását már karikára
vágott kolbásszal is főznek össze.
A szárazkolbászt lekarikázzák és felteszik bő lében főzni.
Mikor megfő, köleskását, karikára vágott burgonyát, petre-
zselyem-gyökeret tesznek bele és összefőzik. Ha a kása kifakadt
és a krumpli is megfőtt benne, az ebéd kész. A jó fokhagymás
zsíros levest nagyon szeretik.
A karimás kását ma is köleskásával főzik meg.
Mint töltelék a hurkába, töltöttkáposztába volt haszná-
latos régen, ma csak a kukóba töltik.
Öregen juhhúsos kását, körmöskását, hajdúkását, liba és
rucahúsos kását főznek.
A juhhúsos kását úgy főzi a debreceni gazdasszony, hogy
j
a jó vegyes uhhúst apróra vágja. A vegyes-oldalos részéhez egy
kis húsos lapockát is vág. Belevágja a tüdejét, szívét, lépét,
veséjét, nyelvét, máját és azt egy jó ideig főzi. Mikor már
puhulni kezd a hús, egy bográcsban disznózsírt olvaszt,
a szűrővel a húst ebbe a forró zsírba átszedi, főzi, majd
süti. Közben a jó kövér juhhúsos lébe bőven tesz köles kását,
karikára vágott petrezselyem gyökeret és egy kis sót. A kása
fokadozott, elfőtte a levét. A gazdasszony törtborsot hint
bele és fakanállal kavarja, mert könnyen kozmásodik, ez pedig
nagy szégyen volna. Bár a juhhús szép kövér volt, mégis oly-
kor bele lop egy-egy kanál disznózsírt. Végre készen van. Kiteszi
a tálba, a tetejét forró disznózsírral megpacsmagolja, beszórja
szép pirosra sült juhússal, meghinti borssal s az asztalra teszi.
t
Ezután a álat körülülik, amennyien hozzáférnek és kanalazzák
belőle a pompás, ízletes juhhúsos kását, melynek illata betölti
a helyiséget. Alig lehet vele eltelni, de meg is fekszi az ember
gyomrát. Hogy meg ne csömöljön az ember, minél gyak-
r
rabban isznak á bort — tisztán. A zsíros, nehéz eledel veszi
az italt. Van dal, tréfa a jóétkezés után. Az évszázados juhász-
nótában is így számolnak be a juhászok a lopott juh el-
fogyasztásáról :

Magunk megesszük a húsát,
A zsírjába' főzünk kását.
Kutya issza meg vírit,
Zsidó veszi meg a bürit. 1
1 Ecsedi—Bodnár: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták. 100. 1.