Page 120 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

255

V. Tészták.

1. Főtt tészták.
Az alföldi magyar nép elsősorban tésztaevő. Mindennap
megkerül asztalán valamely alakban a tészta. Legegyszerűbb
és legolcsóbb a tésztaleves. Már jóval többe kerül az öregtészta.
Ehhez több liszt, zsír stb. kell. Ámde ez táplálóbb, mint a leves.
A tésztáskását és az slambucot már előbb említettük, mint
öregtésztát, most azokat tárgyaljuk, melyek nem tördelt
tésztából készülnek.
A galuska, vagy a mai vendéglői nyelvjárásban csusza, a
szegényember gyakori, sőt ünnepi eledele. A gazdasszony tiszta
t
tojásos észtát gyúr jó keményre. Elnyújtja, a nyujtótáblán
szikkadni hagyja, közben egy nagy vasfazékban vizet forral.
Tesz bele sót bőven, gyenge kaprot apróra vágva. Tüzel alá,
hogy hadd főjjön.
Egy kis lábosban szalonnát pergel. A sósszalonnát kezei
között apróra aprítja, szép pirosra megsüti és ez a tepertő.
Különösen ízletes a vékonyhúsú szalonnatepertő. A levéltésztát
késsel párhuzamosan szalagokra vágja. Valami langalóval
(p. o. csutkaízikkel) nagy tüzet csinál.
b
l
Na lyányom hányjuk ele! — szól a ányának. Mindenik
a karjára vesz 3—4 szalagot. Egyet elkezd egyenletes darabokra
szaggatni és hányja az erősen fővő lébe. Egy szalagot gyorsan
elszakított, fog a másikhoz, harmadikhoz. Néhány perc alatt
minden szalagot elszakított s belehányt a forró sóslébe. Még
megkavarja, hogy össze ne álljon. A tüzet megigazítja, hogy jól
langaljon és főzi. A galuska forog a vízben. Kivesz egy darabot,
a körmével megcsípi a forró tésztát, visszalöki a vízbe, hadd
főjjön még. Kavarint rajta egyet a hosszúnyelű fakanállal.
Néhány perc múlva kivesz ismét egy darabot, megkóstolja.
- Jó már ! — löki vissza. Veszi a cserép galuskaszüröt, kikavarít
egy szűrővel. Folyik a forróvíz vissza a vasfazékba. Még meg is
• rázza a galuskát a szűrőben, hogy a víz hadd csorogjon le róla.
Ezután a nagy cseréptálba önti, másikkal, harmadikkal is
kivesz. Marad még néhány darab benne.
Na kislyánvom, szedd ki, edd meg ! — dja át a szűrőt
a
a lányának. Ő maga veszi a forró sós tepertőzsírt, ráönti a galus-
kára. Erősen serceg a forró zsír a galuskán. A gazdaasszony össze-
rázza, felfordítja a galuskát a forró zsírban. Tehéntúróval bőven
meghinti, fakanállal meg is kavarja. A jó galuska nem áll össze,
mert minden része meg van zsírozva. Mindez pillanatok műve.
Felül mégegyszer tehéntúrót hint rá s felé sóstepertőt szór
bőven. Az asztalra teszi a tálat.